Hű ha :D

HELLLÓÓÓÓKA.

Ez a platform annyira fura/régi, hogy szinte elfelejtettem, hogy mit is akartam írni :D
Mivel az inaktív évek alatt (is)  növekedett a kattintások/nézők száma így gondoltam, hátha (!) van még valaki akit érdekelnek a mostani irományaim :D
(Pöppet változott úgy 5+ év alatt a dolog :D)
ATYA ÚR ISTEN MILYEN FIATAL VOLTAM AMIKOR ÍRTAM EZT A BLOGOT.
(durva rájönni, hogy már 18 éves vagyok egy ideje, wtf)
Na de még mindig imádok ilyen dolgokat írni szóval nézzetek be, remélem azért nem bánjátok, hogy a téma változott :D (csak a szereplők nem, örök directioner, woah)

KATT IDE 

YASSSS.
oké léptem, késő van :( megyek írni :D
Legyetek jók csibészek <3

20.Rész + 1 évad. The End

Nos.. Mivel soha nem írtam nagyon sokat ide, így most ki öntöm a szívem nektek így a végén..

Hol kezdjem?? Ja igen.. Képzeljétek, hogy Novemberben kezdtem el blogolni, és ez életem 3. blogja.. Elején nem hittem, hogy meglesz a 39-követőm, a 45 csoporttag, és még akik olvasnak, csak lusták.. ( nem hari ). Most! Csak most ennél a résznél, beteszem a "névtelen" bigyót így aki eddig nem tudott, az tud komizni! Szeretném ha bőven leírnátok a véleményetek az utolsó részről.. ( az első évad utolsó részéről )

Kb 1-2 hét múlva újra jelentkezem és hajtani fogok nektek! Szeretném ha most mindenki leírná a véleményét! Ja és igen! Maga a rész az összefoglalja a legelejét a közepét és a végét is! Vagyis inkább vissza emlékezésekből áll, meg majd meglátjátok miből!  ZENE AMI KELL HOZZÁ.: http://www.youtube.com/watch?v=F-4wUfZD6oc ( ha vége akkor indítsátok újra xoxo )

Fekete holló 

Mit akit kergetnek úgy rohantam. Egyszerűen csak látni akartam, még egyszer akartam látni a mosolyát, gödröcskéit, haját. Harry olyan volt mint egy angyal. Ő volt az az igazi őrangyalom. Vigyázott rám akkor is mikor nem volt velem.. Életemben nem kívánhattam nála jobbat, el akartam felejteni. De rájöttem, hogy nem tudom. Ha elfelejteném a szívem szakadna meg, még egyszer át élni a baleset napját nem akarom..

Amikor belegondolok, hogy hogyan is kezdődött minden..

( visszatekintés ) 

- Hope Clark? - nézett rám úgy mint egy nyomozó. Megrémültem.

- Igen én vagyok! - csuklott el a hangom a mondat végén. Levette a szemüveget, megcsodálhattam smaragd zöld szemeit.

- Harry Styles! Apukád engem hívott! - nyújtotta a kezét...

[..] 

- Egyedül laksz itt? - néztem rá.
- Nem 2 fiúval még. - mondta mosolyogva.
- Csak azt ne mond, hogy buzi vagy! - kerekedett rá a szemem. Ugyan így tett, csak rám nézett.

- Kicsi szívem! Téged ez miért érdekel? Amúgy meg nem vagyok buzi, csak a legjobb haverjaim!

- Nem vagyok a kicsi szíved! - tettem karba a kezem, és nyomtam be a durcás fejet.
- De ameddig itt laksz addig az leszel! De majd találok más becenevet, mondjuk drágám? Vagy szereted ha nyuszinak szólítanak? - röhögött. Összeráncoltam a szemöldököm, hiszen ez nem volt olyan vicces mint, ahogy tűnt. De ő csak röhögött.

- Jól van buzikám! Ezt még visszakapod! - szálltam ki a kocsiból ami már a ház előtt állt.

[..] 

- Komolyan? Csak meg akart védeni tőlem? - jobban szorította nagyon fájt. - Válaszolj! - ekkor kicsit hátra húzta azt.
- Én nem tudom mit akar! Ez fáj! - néztem a csuklómra, már könnyek jöttek ki a szememből. Azt hittem aranyos, és kedves fiú. De nem! Gondolat menetemből Ő zökkentett ki mikor elengedte a csuklóm. Azonnal magamhoz kaptam a kezem, majd megvártam míg az előttem térdelő Harry kicsit eltávolodik tőlem.
- Ezt visszakapod! - röhögtem el magam!
- Hazudtál te kis mocsok? - tepert le és kezdett el csikizni! Majdnem megfulladtam a röhögéstől, de nem hagyta abba....

[..]

- Ezt nem lehet! Barátnőd van! - löktem le egy kicsit magamtól. - Nem fog miattam tönkremenni a kapcsolatotok!
- Szerinted ha szeretném, most veled lennék? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Nem szereted?
- Már nem!
- Miért? - kikerekedett a szemem.
- Miattad! - ekkor megcsókolt. A szava hallatára azonnal megragadtam a tarkóját és magamhoz húztam. Felsőtestem érintkezett az övével, ahogy csókolt. behunyt szemem alatt elképzeltem őt,  teljesen megragadta a szívem. Csak húz, és húz hozzá közelebb. Megfogta a csípőm, és megszorította. Lábaim ketté váltak, így közéjük férkőzött. Egy percig nem hagyta abba a csókolásomat...

[..] 

- Nem vagy az apám! Amúgy arra gondoltam, hogy elmegyek bankot rabolni, majd megszökök és sztriptízbárokban fogok táncolni, ilyen öregeknek. - röhögtem el magam. - Tudod, a gogo táncosok sokat keresnek! - röhögtem még mindig.
- Tudod! Ha megteszed kinyírlak! - kacsintott. - Nem fogom hagyni, hogy másoknak riszáld magad meztelenül! - komolyodott el.
- Csak figyeld! - kacsintottam, és levettem a pólóm, és a melltartóm is. Nadrágomat is lekaptam magamról, így egy száll tangában álltam. Kijöttem a konyhából, és Zaynt céloztam meg aki még mindig a könyvet olvasta...

~

- Na ebből elég! - rontott ki Harry a konyhából. Megragadta a csuklóm, és azonnal magához rántott. Egyre jobban szorította. - Hogy képzeled ezt? - förmedt rám. Felhúztam a szemöldököm, majd a padlót vizsgáltam. - Nézz rám! - ordított, ránéztem de láttam, hogy Zayn meg sem mer nyikkanni.
- Nekem senki nem parancsol! - ordítottam és húztam ki magamat a karjaiból. - Túl sokat ártott már nekem a világ! Te nem fogsz nekem parancsolni! - még jobban kiabáltam. Már éppen el akartam menni mikor megfogta a kezem természetesen megint, Harry. - Engedj el! - kiabáltam és a kezünkre néztem..
- Fogd már fel! Hülye játékot űzöl! - nézett mélyen a szemembe..

~

- Figyelj! Ha most elmondok neked valamit, nem akadsz ki? - el kellett neki mondanom, nem bírtam a szemébe hazudni. Túlságosan szeretem ahhoz. 

- Igen! - dőlt neki a pultnak.

- Harry, én lefeküdtem Zaynnel.. [...]

[..]

* Soha nem fogom tönkretenni az életét! Megmondtam, hogy eltűnök a helyszínről. Így is lett, nem nagyon bírom nélküle. Egyszerűen már fáj a magány. De én csak neki akarok jót. *

Kijöttem a mosdóból, Harry már az ágyon feküdt. Kikerekedett a szeme, mikor látta, hogy a naplója a kezemben van. Elindultam felé, de minden elhomályosult. Egyszer csak a földre estem, nem ájultam még el akkor. Mert hangokat hallottam, de egyszer csak be állt a síri csend...

[..]

Rendben Styles! Egyszer kiderítem hol vagy. Elmosolyodtam a párnám alatt, őszinte mosolyom volt. Ennyire még soha nem éreztem magam jól, pedig csak feküdtem abban a szutykos ágyban...
Odamentem az ablakhoz, és a képeinket amiket Harry naplójából szedtem ki, kidobtam őket az utcára. Összetéptem mindent, úgy vitte a szél..
- Se veled, se nélküled? - motyogtam magamban, majd kicsit kihajoltam az ablakon. - Inkább nélküled! Mert boldog vagyok! - ordítottam ki az utcára. Varázslatosan megfújta a szél a hajam, így mintha minden rossz kiszállt volna belőlem.. Igen minden jó lesz. Be fogom bizonyítani, apámnak, Gracenek, és a többieknek is. Meg tudok állni a magam lábán, hiszen elment. És soha többé nem jön vissza...

[..]

- Sajnálom.. Én csak vissza akarlak kapni! - sütötte le a fejét. Teljesen magamba zuhantam. Össze estem, mert a lábaim már alig tartottak.
- Nem..
- Mi nem? - jött oda hozzám. Zayn is leguggolt. Átkarolta a csípőm így egy kicsit tartott.
- Elcseszted! - szökött ki egy könny a szememből.. - Holnap már megyek haza Los Angelesbe... 

[...]

Órák telnek el úgy, hogy nem tudom élek-e vagy már meghaltam-e. Terápiák nem sokat segítenek a fejfájásomon. Egyre többet rókázom, és ez nem jó. Terhes az nem vagyok, egyszerűen apa kötelesnek érezte, hogy megnézessük, hogy babát várok-e. De nem szóval most minden úgy ahogy rendben van. Garce mindig bejár ha teheti. Óránként jön és megy. Kettő napja vagyok ebben a koszvészekben, és ilyen jó öreg anyós cuccban fekszek egy egyáltalán nem kényelmes ágyban. Rám férne egy kiadó kis fürdés, de nem akarom a testem senkinek sem mutogatni így fekszek büdösen a nap 24 órájában egy koszos ágyban. Amikor azt hittem az élet már rosszabb nem lehet tévedtem.. Mivel Harold Styles Los Angeles partjain tartózkodik..Megint..

( vissza tekintés vége )

Már a parton rohantam a homokban.. Cipőm a kezemben volt, így átéreztem a szabadság "ízét" valami hihetetlen, hogy csak 4 napja voltam kórházban, de megváltozott a környezet.. Sehol senki, lehet ez nem miattam van. De mintha így hozná a sors... Azt akarná, hogy csak ketten legyünk lent.. Ekkor meg estem egy fában és előre buktam. Hatalmas nevetés szökött ki az ajkaimon. Fetrengtem a földön.. Egyszer csak egy árnyékot láttam majd Őt. Fölöttem hajolt és mosolygott, közben sírt. Kikerekedett a szemem, majd fel is ültem. Szorosan rántott magához, azonnal átkaroltam a nyakát. Fejfájásom ami már napok óta nem szűnt, egy pillanat alatt villant el. Dereka köré fontam a lábam így elestünk. Nevetni kezdtem, majd az Ő újra Smaragd zöld szemeit kezdtem vizsgálni. Nem szóltunk egymáshoz, csak Ő volt és én. Úgy beszélgettünk, hogy meg sem nyikkantunk. Egyszer egy ajkat éreztem a számon. Azonnal visszacsókoltam, ösztönösen tette a kezét a derekamra. Alsó ajkam megharapta így engedtem neki  a bejutást..

- Hope! Figyelj rám! Én.. Én sajnálom, hogy akkor elengedtelek! Sajnálom, hogy most is hagytalak futni az élet elől. Sajnálom, hogy soha nem voltam melletted! Egyszerűen mindent ami rosszat tettem neked! Egyszerűen csak imádlak és nem tudok nélküled élni! Anyám már azt hitte meghibbantam, hogy feljártam a padlásra és hintáztam magamban. Zaynék már pszihológushoz akartak vinni. Miattam van úgy az életem ahogy! El sem hiszed, hogy mennyire szeretném veled leélni a maradék életem, és boldognak lenni! Veszekedni akarok mint a rossz házasok, és kibékülni mint a testvérek! Szeretni, mint az öregek egymást! - motyogta a fülembe.. Erősen ragadtam meg a vállát, így túrtam bele a fejem..Könnyeim egyre jobban kezdtem ömleni körülöttünk. Annyira de annyira meghajtott ez az egész, hogy már pocsolya volt körülöttünk..

- Kérlek Harry! Soha ne hagyj el többet! - szipogtam mint egy öt éves. Olyan voltam mint aki soha többet nem akarja elveszíteni a mackóját. Puszikat nyomott a homlokomra és az arcomra mindenhova. Megfogta a tarkóm így megemelte  a fejem egy újabb csókra... Felültünk így néztük a naplementét.

- Miért kerestél meg? Megsajnáltad a balféket? Vagy csaj bűntudatod lett? - nézett rám.

- Egy magyarázatom van! Szeretlek! - csókoltam meg. Nagyon kezdett fájni a fejem akkor, de nem akartam arra figyelni.

- Hope! Tudom, hogy 20 éves vagy, és ez nagyon korai, de szeretném.. Szeretném ha egy életre nekem adnád magad! - bökte ki. Kikerekedett a szemem, mikor a zsebében kezdett kutatni, majd egy kisebb dobozt vett elő. - Hope Clark! Szeretném a felvennéd a nevem! - kinyitotta a dobozt amiben egy gyémánt (?!) nyaklánc volt. - A gyűrű már ódivati! - ekkor még jobban elkezdett fájni a fejem. Küzdöttem, hogy ne fájjon. Egyszer csak teljesen kikapcsolt az agyam, és elsötétült minden..

Harry Styles 

Egyszer csak a karjaimba omlott. Azonnal a pulzusát néztem meg, egyszer volt egy kicsi majd semmi. Levegőt kapkodva, azonnal a hátára fektettem és újralélegeztettem, de semmi. Telefonomat előkapva hívtam a mentőket. A fájdalom, hogy a halál szélén áll, abban a kapuban amiben soha nem szabadna neki az az érzés fájdalmas. Egyszerűen mindent megtettem, de nem voltam orvos. Mentősök is azt mondták, hogy sietnek. 

- Jézusom, Hope! Neked benn kéne.. - meg akadt a szavam.. Hiszen  megmondták! Tisztán megmondták,hogy fél óránál többet nem lehet a gép nélkül.. Egyre több könny jött a szemembe, hiszen elvesztettem.. Ezt már senki nem tudja helyrehozni. Számat az ajkához nyomtam, és úgy feküdt alattam. Egyszer csak elengedtem.. Anyukám arra tanított, hogy aki fontos számomra azt elengedem.. Sajnos, máshogy kellett elengednem..

 "Azt mondják, hogyha meghalunk egy fekete holló vigyáz ránk. Ő visz el, és ha szerencséd van akkor hoz vissza. Tudtam! Éreztem, hogy a holló hamarabb fog lecsapni ránk, mint kéne. Hope elgyengülve, már nem lélegezve feküdt a karjaimban. Könnyeim zápora árasztotta el a haját. Kifésültem egy kisebb tincset a szeméből, ekkor meghallottam a szirénák hangját." 

~ the end ~

19.Rész I see it all

Nos ide is elérkeztünk az első évad utolsó előtti fejezete!

Mit is szerettem volna.. Ja igen! Szeretném ha majd az utolsó fejezethez minden olvasóm leírná a véleményét jó hosszan. Mivel szerdán felkerül a 20. és.. vagy 1 vagy 2 hét "szabim" lesz. 

De ide is le lehet ám írni a véleményeket! xoxo ( egyszer meglesz a 20 komment? *cuki szemek* )

I see it all

Zayn malik

Ennyire Harry még soha nem volt meggyötört. Egész nap a szobájában kuksol, vagy a parton. Nem beszél, nem eszik és senkihez nem szól igazán hozzá. Telefonját nem veszi fel. Anne már azt hiszi, hogy meghibbant. Igaz, ha nem tudnám miről van szó én is már diliházba küldtem volna. Mikor haza jöttünk a partról azonnal felvonult a szobájába, és még az ajtót is kulcsra zárta... Ennyire mér nem láttam Őt letörve, talán még ennyit sírni se láttam Harold Edward Stylest. Furcsa az emberen mennyit változtathat egy lány sorsa..
- Zayn.. Grace hívott, látni akar minket! - jött be a szobámba Niall. Fekete hajamba beletúrva engedtem ki a levegőt. Ölemből kitettem a laptopom, fel álltam az ágyról. Berohantam a fürdőbe, hogy bezselézzem a hajam ami sikerült is. Telefonomat zsebre vágva indultam ki a szobából. Lekocogtam a lépcsőn, aminek az alján Niall vette fel a cipőjét. Magamra kaptam a fehér converse csukám, majd ki egyenesedve kiabáltam Harrynek.
- Hazza! Hamarosan jövünk, ha lehet ne csinálj semmi baromságot! - ezzel már kint is voltunk az ajtón. Niall már a kormány mögött ült mikor becsapódott magam után az ajtó. Lassan rátette a kezét a kulcsra, elfordította azt és tolatni kezdett..
Az út egész gyorsan telt, mivel én a telefonommal voltam lefoglalva, Niall meg az útra figyelt. Nagyjából 15 perc alatt érkeztünk meg a helyszínre. A nagy fehér épülettől mindig kirázott a hideg. Niall megvárta míg átmegyek az ő felére és egymás mellett indultunk be a kórházba. Megmondtuk, hogy hova jöttünk így hamar be is engedtek minket. Lifttel vettük célba a 3. emeletet. Beérve a kisebb kabinba, máris megcsapott egy lágy dallamos zene. Niall már az övén pattogtatta az ujjait, hogy mikor lesz végre ennek a rémségnek vége. Amint meg állt a lift kirohant, és elkezdte keresgélni a megfelelő kórtermet..

Külső szemlélő 

Hope már mosolyogva feküdt az ágyon mikor meglátta barátnőjét bejönni a terembe. Grace naponta jár Hopehoz, mindig hoz neki valamit, hogy életvidám kedve legyen. Mind össze négy napja fekszik bent a barna hajú lány a teremben, de már mintha a lelke meghalt volna. Lehet, hogy mosolyog, de semmi jele nincsen annak, hogy egyben van még belül. Az ajtó nyitódott, így kettő fiú jelent meg a teremben. Egyiknek fekete felzselézett haja volt, míg a másiknak összekócolt szőke.
- Istenem, Hope! Nagyon szép lettél! - ment hozzá oda azonnal Niall a szőke hajú és adott egy puszit a homlokára. Zayn az arcára nyomott kettőt, majd leültek az ágy melletti lévő padra.
- Milyen sokat segít az emberen egy kiadós fürdő nem? - kuncogott a lány, mire mindenki mosolyra húzta a száját.. - Vele mi van? - tért rá Harry témára. Próbálja néha úgy felhozni ezt az egészet mintha nem érdekelné, pedig érdekli. Zayn fel állt, és elkezdett járkálni az ágy körül. Ökölbe szorította lágyan a kezét így a szája elé emelte. Gondolkozott, hogy mit is mondjon.
- Nem jön ki a szobából! Kuksol bent egész nap, vagy a négy fal között vagy a parton! - vette át a szót Niall. Gracenek megcsörrent a telefonja így kiment a fehér szobából. Kettő fiú és Hope maradtak bent.
- Hope! Ilyennek még soha nem láttam! Sápadt az arca, nem eszik semmit, és mint aki már nem élne. Nagyon furcsa, néha felrohan a padlásra leül az ablak elé és elkezd i előre-hátra hintázni! Félelmetes! Mint aki agyi fogyatékos! - mesélte Zayn tovább. Ha nem lett volna komoly a helyzet mindenki röhögött volna, de nem. Hope szótlanul bámult maga elé, megszólalni nem tudott..
- Szeret téged! - fogta meg a lány vállát Niall, azonnal odanézett Hope és elmosolyodott. Őszinte ember barátja, de nem tudott neki hinni. Hiszen ha szeretné nem hagyta volna itt. Nem hagyta volna, hogy az élete idáig dőljön össze.
- Niall.. Harry nem.. - elcsuklott a hangja. Azonnal az ablakhoz vezette a tekintetét ahol a göndör fürtös hajú fiú állt. Keze az ablakon volt, így próbált valamit eljuttatni fejbe a lánynak. Senki nem szólalt meg, Hope arca elképedt mikor látta, hogy a fiú arca teljesen fehér, szemeiből eltűnt a ragyogás. Lehet, hogy mosolyognia kellett volna Styles láttán, de nem tette. Arca komor lett, csak bámult kifele az üvegen át..
- Be szeretne jönni veled beszélni! - ment Hope elé Zayn. A lány fel emelte a fejét, így a fiú szemébe nézett. Aprót bólintott, mire mindenki fel állt, és kiment az ajtón. Hope csukott szemmel várta, míg a fiú beérjen a terembe. Akkor nyitotta ki a szemét, mikor ajtócsapódásra lett figyelmes. Styles bent volt a teremben..

Niall Horan 

Ültünk a folyosón és vártunk arra, hogy vagy kijöjjön a göndör hajú fiú, vagy mi mennyünk be. Grace felhívta Harryt, hogy jöjjön be, mivel ezt muszáj lezárniuk. Kénytelenek úgy ahogy lezárni a dolgokat. Senkinek sem jó, ha valakivel rosszban van, főleg nekik. Zayn mellettem nézte előrehajolva a földet. Gracenek el kellett mennie, mivel Hope apukája és a kisebbig Grace költöznek Los Angelesből. Nincsen választásuk mivel már vettek házat, és csak ma lehet beköltözni. Hope is menni fog, bele sem gondoltam, hogy a kettő hely. Ez esetben New York és Los Angeles mennyire vannak messze egymástól. Harry ide akar költözni, csak valahogy értelme nem lenne az egésznek.
- Szerinted sikerül megbeszélniük? - kérte a véleményem ki Zayn.
- Hát.. Mivel még nem hallok kiabálást, így szerintem még minden rendben van! - adtam a választ ásítva. Órámra néztem ami már az este hetet ütötte. Király, ha nem jönnek ki 10 percen belül akkor már zaklatásnak fog minősülni a látogatás, mivel hétkor takarodó.. Ekkor nyílt az ajtó, kilépett rajta a göndör fiú. Feje le volt hajtva, szipogott. Felemelte a fejét, láttam, hogy a szeme ki van sírva. Egyik ujjával törölte le az éppen kifolyó könnycseppet. Semmit nem lehetett levonni az arcából, hiszen sírt. Igaz nem mosolygott, csak a szeme. Igen! Ő volt az a fiú aki komolyan tudott a szemével mosolyogni. Én és Zayn is mindig próbálgatjuk, de sehogy nem jön össze.. Fel álltunk a helyünkről, és elindultunk a hosszú fehér folyosón..

Harry Styles 

Utáltam a gondolatot is, az a röpke 30 perc amit bent töltöttem vele éppen elég is volt. Rossz volt rá úgy nézni, hogy nem a szerelmem. Hogy nem jár velem, és nem szólíthatom annak aminek soha nem szólítottam. Kicsim. Valahogy mindent elmondott akkor ami emléke volt rólunk. De volt amit még mindig nem tud, kérdőre volt, hogy miért nem mondtam el neki. Akkor nem válaszoltam. A kocsi hátsó ülésében ülve gondolkoztam, kifele nézve az ablakon. Elkezdett zuhogni az eső, így már az esőcseppeket kémlelgettem az üvegen át. Mutató ujjammal rajzolgattam a párára. Kicsit mosolyogva, de vissza fordultam rendes irányba. Ekkor láttam, hogy pont a part előtt megyünk el.
- Álljunk meg! - kiabáltam ekkor az éppen vezető Niall egy hatalmasat fékezett. Kikötöttem magam, és kiugrottam a kocsiból.
- Te meg hova mész? - szólt ki Zayn, mikor futottam már volna. Visszanéztem, így tolatva futottam még mindig.
- Itt lesz! Érzem! El fog jönni! - ordítottam mosolyogva, mire a fekete hajú barátom mosolyra húzta a száját. Felhúzta az ablakot, így a Range Rover elindult..

Hope Clark 

Értettem! Már értem, hogy miért nem mondta el! Hogy mitől akart megvédeni! Ettől! Bármennyire is haragszok rá, hálás vagyok neki. Hiszen Harry megtanított élni, megtanított kezelni a fájdalmakat, megtanított szeretni. Én megtanítottam őt, mind össze 15 évesen, hogy az élet szép, csak ki kell nyitni a szemünket. Még most is így vagyok vele. Hatalmas levegőt véve néztem az órára. este 8. Most vagy soha! Hope! Meg kell tenned! - gondoltam magamban. Sóhajtva kihúztam magamból is infúziót, és szedtem le magam a műszerekről. Kikeltem az ágyból, és a táskához mentem. Kikaptam egy egyszerű öltözéket, és magamra kaptam azt. Cipőmbe belebújva, már az ajtónál álltam és vártam, hogy elhalkuljon a folyosó. Mikor ez megtörtént lenyomtam a kilincset, és halkan kezdtem el elindulni a kijárat fele.. Az üzenetben azt írta, hogy ott fog várni ahol a mi kis történetünk elkezdődött. Így a legközelebbi partra kell mennem, meglátjuk, hogy igazat mondott-e..