●1.Rész ●

1.Rész! Tengeren

Ültem a tengerparton, csak néztem ki a fejemből. Ahogy a nap ment le, és a felhők színeket váltottak. Csodálatos látvány. Lehet, hogy ezt az egészet az ablakomból is tudnám figyelni, hiszen itt lakunk egy kisebb kertes házban a parton. De akkor nem érezném, hogy a lágyan fújó szél megemeli a hajamat, vagy csak nem látnám, hogy elviszi a homokot. Kezemet magam mellé rakom, és egy maréknyi homokot veszek fel, lassan váll magasságba rakom a kezem és engedem, hogy az ujjaim között kivigye a szél. Szeretek a homokkal játszani, többször meg ismétlem a mozdulatokat. Jó rövid nadrágom már tele van a szemcsés barna porral, nem beszélve, hogy a pólóm is olyan már. Leporolom a kezemet, majd előhalászom a telefonom a zsebemből. Mikor a csuklómra nézek meglátom a karláncom ami a legfontosabb számomra. Anyukámé volt, aki már nincsen velünk. Így apukámmal és testvéremmel élem az életem. Anyukám halála előtt adta nekem, ahogy rám akasztotta azonnal kihunyt benne a fény. Akkor törtem végképp össze, hiszen ő volt nekem a világ. Meg a családomat ő tette össze. Majd elment, így 3-an maradtunk.. Lassan fel álltam, majd elkezdtem sétálni, bokámat bele eresztettem a vízbe, így a cipőmet és a telefonomat tartottam a kezemben. Mögöttem csoszogást hallottam, ismert kislány csoszogást. Mikor megfordultam kishúgom futott felém, mögötte apa jött.
- Hope! - kaptam fel Gracet.
- Apa! Hogy-hogy lejöttetek? - néztem rá apára. 
- Sétára vágytunk! - mosolygott. Grace apára ütött, én anyára. Ezért van, hogy ő barna én meg szőke vagyok. Letettem, így közénk jött. Megfogta apa, majd az én kezemet is.
- Hintázni akarok! - mondta gyermek pöszeséggel. Kicsit megemeltük apával így ringattuk a kevesebb mint 5 éves kislányt. 

***

- Jó éjszakát lányok! - köszönt be apa hozzánk. Mivel még Grace nincsen 5 éves se így még velem alszik a szobában. De egy külön ágyban, mert belőlem kirugdos mindent. Lassan a jobb oldalamra fordultam úgy néztem az ablakon keresztül a holdat. Csendesek az éjszakák nálunk, most is az volt. De valami nyugtalanított engem, letoltam magamról a takarót, majd az ablakhoz siettem. Feltoltam azt, és kicsit kilestem. Semmi. Visszadugtam a fejem, majd a belső párkányra ültem. Akárhányszor felnézek az égre tudom, hogy ott van. Anya figyel ránk, vigyáz ránk. Kicsi szellő ringatta meg a függönyt. Ilyenkor jól beleszippantok a levegőbe, hogy tudjam Ő jött-e be. Mindig azt mondom, hogy itt van velem, segít legyűrni az akadályokat. Persze csak mosolygok, holnapi napom nem lesz a legunalmasabb. Hiszen síelni megyünk, nyáron síelni. Jó kis program nem? Bőröndök már az ajtónál vannak, a szekrényem majdnem teljesen üres.
- Hope! - hallottam Grace hangját. Felé fordítottam a fejem láttam, hogy megtörli a szemét majd fel áll és felém biceg.
Gyorsan fel kaptam és az ölembe ültettem.
- Nézz fel az égre! Mit látsz? - felnézett, majd kikerekedett a szeme.
- Sok csillag, ott a hold, kicsi felhők! - mondta aranyosan. Csak mosolyogni tudok rajta, kivéve amikor megtép.
- Mennyünk aludni Garce!
- Hope! Itt van? - nézett rám. Azonnal tudtam, hogy mire céloz.
- Mindig itt van! Csak nem látjuk! - ezzel fel álltam, és leraktam a kislányt. Becsuktam az ablakot, elhúztam a függönyt. Megfordultam, húgom már az ágyban feküdt. Csak a szeme csillogott. Magam is lefeküdtem a saját ágyamba. Magamra húztam a takarót, be állítottam a telefonomat ébresztőre. Jobb oldalamra fordulva vártam a holnapot...

Sziasztok!

Tudom, hogy rövid lett, de remélem tetszett!

Hagyj kommentet, ha igen.

Első résznek szerintem megteszi.. 

bye.#offline