20.Rész + 1 évad. The End

Nos.. Mivel soha nem írtam nagyon sokat ide, így most ki öntöm a szívem nektek így a végén..

Hol kezdjem?? Ja igen.. Képzeljétek, hogy Novemberben kezdtem el blogolni, és ez életem 3. blogja.. Elején nem hittem, hogy meglesz a 39-követőm, a 45 csoporttag, és még akik olvasnak, csak lusták.. ( nem hari ). Most! Csak most ennél a résznél, beteszem a "névtelen" bigyót így aki eddig nem tudott, az tud komizni! Szeretném ha bőven leírnátok a véleményetek az utolsó részről.. ( az első évad utolsó részéről )

Kb 1-2 hét múlva újra jelentkezem és hajtani fogok nektek! Szeretném ha most mindenki leírná a véleményét! Ja és igen! Maga a rész az összefoglalja a legelejét a közepét és a végét is! Vagyis inkább vissza emlékezésekből áll, meg majd meglátjátok miből!  ZENE AMI KELL HOZZÁ.: http://www.youtube.com/watch?v=F-4wUfZD6oc ( ha vége akkor indítsátok újra xoxo )

Fekete holló 

Mit akit kergetnek úgy rohantam. Egyszerűen csak látni akartam, még egyszer akartam látni a mosolyát, gödröcskéit, haját. Harry olyan volt mint egy angyal. Ő volt az az igazi őrangyalom. Vigyázott rám akkor is mikor nem volt velem.. Életemben nem kívánhattam nála jobbat, el akartam felejteni. De rájöttem, hogy nem tudom. Ha elfelejteném a szívem szakadna meg, még egyszer át élni a baleset napját nem akarom..

Amikor belegondolok, hogy hogyan is kezdődött minden..

( visszatekintés ) 

- Hope Clark? - nézett rám úgy mint egy nyomozó. Megrémültem.

- Igen én vagyok! - csuklott el a hangom a mondat végén. Levette a szemüveget, megcsodálhattam smaragd zöld szemeit.

- Harry Styles! Apukád engem hívott! - nyújtotta a kezét...

[..] 

- Egyedül laksz itt? - néztem rá.
- Nem 2 fiúval még. - mondta mosolyogva.
- Csak azt ne mond, hogy buzi vagy! - kerekedett rá a szemem. Ugyan így tett, csak rám nézett.

- Kicsi szívem! Téged ez miért érdekel? Amúgy meg nem vagyok buzi, csak a legjobb haverjaim!

- Nem vagyok a kicsi szíved! - tettem karba a kezem, és nyomtam be a durcás fejet.
- De ameddig itt laksz addig az leszel! De majd találok más becenevet, mondjuk drágám? Vagy szereted ha nyuszinak szólítanak? - röhögött. Összeráncoltam a szemöldököm, hiszen ez nem volt olyan vicces mint, ahogy tűnt. De ő csak röhögött.

- Jól van buzikám! Ezt még visszakapod! - szálltam ki a kocsiból ami már a ház előtt állt.

[..] 

- Komolyan? Csak meg akart védeni tőlem? - jobban szorította nagyon fájt. - Válaszolj! - ekkor kicsit hátra húzta azt.
- Én nem tudom mit akar! Ez fáj! - néztem a csuklómra, már könnyek jöttek ki a szememből. Azt hittem aranyos, és kedves fiú. De nem! Gondolat menetemből Ő zökkentett ki mikor elengedte a csuklóm. Azonnal magamhoz kaptam a kezem, majd megvártam míg az előttem térdelő Harry kicsit eltávolodik tőlem.
- Ezt visszakapod! - röhögtem el magam!
- Hazudtál te kis mocsok? - tepert le és kezdett el csikizni! Majdnem megfulladtam a röhögéstől, de nem hagyta abba....

[..]

- Ezt nem lehet! Barátnőd van! - löktem le egy kicsit magamtól. - Nem fog miattam tönkremenni a kapcsolatotok!
- Szerinted ha szeretném, most veled lennék? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Nem szereted?
- Már nem!
- Miért? - kikerekedett a szemem.
- Miattad! - ekkor megcsókolt. A szava hallatára azonnal megragadtam a tarkóját és magamhoz húztam. Felsőtestem érintkezett az övével, ahogy csókolt. behunyt szemem alatt elképzeltem őt,  teljesen megragadta a szívem. Csak húz, és húz hozzá közelebb. Megfogta a csípőm, és megszorította. Lábaim ketté váltak, így közéjük férkőzött. Egy percig nem hagyta abba a csókolásomat...

[..] 

- Nem vagy az apám! Amúgy arra gondoltam, hogy elmegyek bankot rabolni, majd megszökök és sztriptízbárokban fogok táncolni, ilyen öregeknek. - röhögtem el magam. - Tudod, a gogo táncosok sokat keresnek! - röhögtem még mindig.
- Tudod! Ha megteszed kinyírlak! - kacsintott. - Nem fogom hagyni, hogy másoknak riszáld magad meztelenül! - komolyodott el.
- Csak figyeld! - kacsintottam, és levettem a pólóm, és a melltartóm is. Nadrágomat is lekaptam magamról, így egy száll tangában álltam. Kijöttem a konyhából, és Zaynt céloztam meg aki még mindig a könyvet olvasta...

~

- Na ebből elég! - rontott ki Harry a konyhából. Megragadta a csuklóm, és azonnal magához rántott. Egyre jobban szorította. - Hogy képzeled ezt? - förmedt rám. Felhúztam a szemöldököm, majd a padlót vizsgáltam. - Nézz rám! - ordított, ránéztem de láttam, hogy Zayn meg sem mer nyikkanni.
- Nekem senki nem parancsol! - ordítottam és húztam ki magamat a karjaiból. - Túl sokat ártott már nekem a világ! Te nem fogsz nekem parancsolni! - még jobban kiabáltam. Már éppen el akartam menni mikor megfogta a kezem természetesen megint, Harry. - Engedj el! - kiabáltam és a kezünkre néztem..
- Fogd már fel! Hülye játékot űzöl! - nézett mélyen a szemembe..

~

- Figyelj! Ha most elmondok neked valamit, nem akadsz ki? - el kellett neki mondanom, nem bírtam a szemébe hazudni. Túlságosan szeretem ahhoz. 

- Igen! - dőlt neki a pultnak.

- Harry, én lefeküdtem Zaynnel.. [...]

[..]

* Soha nem fogom tönkretenni az életét! Megmondtam, hogy eltűnök a helyszínről. Így is lett, nem nagyon bírom nélküle. Egyszerűen már fáj a magány. De én csak neki akarok jót. *

Kijöttem a mosdóból, Harry már az ágyon feküdt. Kikerekedett a szeme, mikor látta, hogy a naplója a kezemben van. Elindultam felé, de minden elhomályosult. Egyszer csak a földre estem, nem ájultam még el akkor. Mert hangokat hallottam, de egyszer csak be állt a síri csend...

[..]

Rendben Styles! Egyszer kiderítem hol vagy. Elmosolyodtam a párnám alatt, őszinte mosolyom volt. Ennyire még soha nem éreztem magam jól, pedig csak feküdtem abban a szutykos ágyban...
Odamentem az ablakhoz, és a képeinket amiket Harry naplójából szedtem ki, kidobtam őket az utcára. Összetéptem mindent, úgy vitte a szél..
- Se veled, se nélküled? - motyogtam magamban, majd kicsit kihajoltam az ablakon. - Inkább nélküled! Mert boldog vagyok! - ordítottam ki az utcára. Varázslatosan megfújta a szél a hajam, így mintha minden rossz kiszállt volna belőlem.. Igen minden jó lesz. Be fogom bizonyítani, apámnak, Gracenek, és a többieknek is. Meg tudok állni a magam lábán, hiszen elment. És soha többé nem jön vissza...

[..]

- Sajnálom.. Én csak vissza akarlak kapni! - sütötte le a fejét. Teljesen magamba zuhantam. Össze estem, mert a lábaim már alig tartottak.
- Nem..
- Mi nem? - jött oda hozzám. Zayn is leguggolt. Átkarolta a csípőm így egy kicsit tartott.
- Elcseszted! - szökött ki egy könny a szememből.. - Holnap már megyek haza Los Angelesbe... 

[...]

Órák telnek el úgy, hogy nem tudom élek-e vagy már meghaltam-e. Terápiák nem sokat segítenek a fejfájásomon. Egyre többet rókázom, és ez nem jó. Terhes az nem vagyok, egyszerűen apa kötelesnek érezte, hogy megnézessük, hogy babát várok-e. De nem szóval most minden úgy ahogy rendben van. Garce mindig bejár ha teheti. Óránként jön és megy. Kettő napja vagyok ebben a koszvészekben, és ilyen jó öreg anyós cuccban fekszek egy egyáltalán nem kényelmes ágyban. Rám férne egy kiadó kis fürdés, de nem akarom a testem senkinek sem mutogatni így fekszek büdösen a nap 24 órájában egy koszos ágyban. Amikor azt hittem az élet már rosszabb nem lehet tévedtem.. Mivel Harold Styles Los Angeles partjain tartózkodik..Megint..

( vissza tekintés vége )

Már a parton rohantam a homokban.. Cipőm a kezemben volt, így átéreztem a szabadság "ízét" valami hihetetlen, hogy csak 4 napja voltam kórházban, de megváltozott a környezet.. Sehol senki, lehet ez nem miattam van. De mintha így hozná a sors... Azt akarná, hogy csak ketten legyünk lent.. Ekkor meg estem egy fában és előre buktam. Hatalmas nevetés szökött ki az ajkaimon. Fetrengtem a földön.. Egyszer csak egy árnyékot láttam majd Őt. Fölöttem hajolt és mosolygott, közben sírt. Kikerekedett a szemem, majd fel is ültem. Szorosan rántott magához, azonnal átkaroltam a nyakát. Fejfájásom ami már napok óta nem szűnt, egy pillanat alatt villant el. Dereka köré fontam a lábam így elestünk. Nevetni kezdtem, majd az Ő újra Smaragd zöld szemeit kezdtem vizsgálni. Nem szóltunk egymáshoz, csak Ő volt és én. Úgy beszélgettünk, hogy meg sem nyikkantunk. Egyszer egy ajkat éreztem a számon. Azonnal visszacsókoltam, ösztönösen tette a kezét a derekamra. Alsó ajkam megharapta így engedtem neki  a bejutást..

- Hope! Figyelj rám! Én.. Én sajnálom, hogy akkor elengedtelek! Sajnálom, hogy most is hagytalak futni az élet elől. Sajnálom, hogy soha nem voltam melletted! Egyszerűen mindent ami rosszat tettem neked! Egyszerűen csak imádlak és nem tudok nélküled élni! Anyám már azt hitte meghibbantam, hogy feljártam a padlásra és hintáztam magamban. Zaynék már pszihológushoz akartak vinni. Miattam van úgy az életem ahogy! El sem hiszed, hogy mennyire szeretném veled leélni a maradék életem, és boldognak lenni! Veszekedni akarok mint a rossz házasok, és kibékülni mint a testvérek! Szeretni, mint az öregek egymást! - motyogta a fülembe.. Erősen ragadtam meg a vállát, így túrtam bele a fejem..Könnyeim egyre jobban kezdtem ömleni körülöttünk. Annyira de annyira meghajtott ez az egész, hogy már pocsolya volt körülöttünk..

- Kérlek Harry! Soha ne hagyj el többet! - szipogtam mint egy öt éves. Olyan voltam mint aki soha többet nem akarja elveszíteni a mackóját. Puszikat nyomott a homlokomra és az arcomra mindenhova. Megfogta a tarkóm így megemelte  a fejem egy újabb csókra... Felültünk így néztük a naplementét.

- Miért kerestél meg? Megsajnáltad a balféket? Vagy csaj bűntudatod lett? - nézett rám.

- Egy magyarázatom van! Szeretlek! - csókoltam meg. Nagyon kezdett fájni a fejem akkor, de nem akartam arra figyelni.

- Hope! Tudom, hogy 20 éves vagy, és ez nagyon korai, de szeretném.. Szeretném ha egy életre nekem adnád magad! - bökte ki. Kikerekedett a szemem, mikor a zsebében kezdett kutatni, majd egy kisebb dobozt vett elő. - Hope Clark! Szeretném a felvennéd a nevem! - kinyitotta a dobozt amiben egy gyémánt (?!) nyaklánc volt. - A gyűrű már ódivati! - ekkor még jobban elkezdett fájni a fejem. Küzdöttem, hogy ne fájjon. Egyszer csak teljesen kikapcsolt az agyam, és elsötétült minden..

Harry Styles 

Egyszer csak a karjaimba omlott. Azonnal a pulzusát néztem meg, egyszer volt egy kicsi majd semmi. Levegőt kapkodva, azonnal a hátára fektettem és újralélegeztettem, de semmi. Telefonomat előkapva hívtam a mentőket. A fájdalom, hogy a halál szélén áll, abban a kapuban amiben soha nem szabadna neki az az érzés fájdalmas. Egyszerűen mindent megtettem, de nem voltam orvos. Mentősök is azt mondták, hogy sietnek. 

- Jézusom, Hope! Neked benn kéne.. - meg akadt a szavam.. Hiszen  megmondták! Tisztán megmondták,hogy fél óránál többet nem lehet a gép nélkül.. Egyre több könny jött a szemembe, hiszen elvesztettem.. Ezt már senki nem tudja helyrehozni. Számat az ajkához nyomtam, és úgy feküdt alattam. Egyszer csak elengedtem.. Anyukám arra tanított, hogy aki fontos számomra azt elengedem.. Sajnos, máshogy kellett elengednem..

 "Azt mondják, hogyha meghalunk egy fekete holló vigyáz ránk. Ő visz el, és ha szerencséd van akkor hoz vissza. Tudtam! Éreztem, hogy a holló hamarabb fog lecsapni ránk, mint kéne. Hope elgyengülve, már nem lélegezve feküdt a karjaimban. Könnyeim zápora árasztotta el a haját. Kifésültem egy kisebb tincset a szeméből, ekkor meghallottam a szirénák hangját." 

~ the end ~

19.Rész I see it all

Nos ide is elérkeztünk az első évad utolsó előtti fejezete!

Mit is szerettem volna.. Ja igen! Szeretném ha majd az utolsó fejezethez minden olvasóm leírná a véleményét jó hosszan. Mivel szerdán felkerül a 20. és.. vagy 1 vagy 2 hét "szabim" lesz. 

De ide is le lehet ám írni a véleményeket! xoxo ( egyszer meglesz a 20 komment? *cuki szemek* )

I see it all

Zayn malik

Ennyire Harry még soha nem volt meggyötört. Egész nap a szobájában kuksol, vagy a parton. Nem beszél, nem eszik és senkihez nem szól igazán hozzá. Telefonját nem veszi fel. Anne már azt hiszi, hogy meghibbant. Igaz, ha nem tudnám miről van szó én is már diliházba küldtem volna. Mikor haza jöttünk a partról azonnal felvonult a szobájába, és még az ajtót is kulcsra zárta... Ennyire mér nem láttam Őt letörve, talán még ennyit sírni se láttam Harold Edward Stylest. Furcsa az emberen mennyit változtathat egy lány sorsa..
- Zayn.. Grace hívott, látni akar minket! - jött be a szobámba Niall. Fekete hajamba beletúrva engedtem ki a levegőt. Ölemből kitettem a laptopom, fel álltam az ágyról. Berohantam a fürdőbe, hogy bezselézzem a hajam ami sikerült is. Telefonomat zsebre vágva indultam ki a szobából. Lekocogtam a lépcsőn, aminek az alján Niall vette fel a cipőjét. Magamra kaptam a fehér converse csukám, majd ki egyenesedve kiabáltam Harrynek.
- Hazza! Hamarosan jövünk, ha lehet ne csinálj semmi baromságot! - ezzel már kint is voltunk az ajtón. Niall már a kormány mögött ült mikor becsapódott magam után az ajtó. Lassan rátette a kezét a kulcsra, elfordította azt és tolatni kezdett..
Az út egész gyorsan telt, mivel én a telefonommal voltam lefoglalva, Niall meg az útra figyelt. Nagyjából 15 perc alatt érkeztünk meg a helyszínre. A nagy fehér épülettől mindig kirázott a hideg. Niall megvárta míg átmegyek az ő felére és egymás mellett indultunk be a kórházba. Megmondtuk, hogy hova jöttünk így hamar be is engedtek minket. Lifttel vettük célba a 3. emeletet. Beérve a kisebb kabinba, máris megcsapott egy lágy dallamos zene. Niall már az övén pattogtatta az ujjait, hogy mikor lesz végre ennek a rémségnek vége. Amint meg állt a lift kirohant, és elkezdte keresgélni a megfelelő kórtermet..

Külső szemlélő 

Hope már mosolyogva feküdt az ágyon mikor meglátta barátnőjét bejönni a terembe. Grace naponta jár Hopehoz, mindig hoz neki valamit, hogy életvidám kedve legyen. Mind össze négy napja fekszik bent a barna hajú lány a teremben, de már mintha a lelke meghalt volna. Lehet, hogy mosolyog, de semmi jele nincsen annak, hogy egyben van még belül. Az ajtó nyitódott, így kettő fiú jelent meg a teremben. Egyiknek fekete felzselézett haja volt, míg a másiknak összekócolt szőke.
- Istenem, Hope! Nagyon szép lettél! - ment hozzá oda azonnal Niall a szőke hajú és adott egy puszit a homlokára. Zayn az arcára nyomott kettőt, majd leültek az ágy melletti lévő padra.
- Milyen sokat segít az emberen egy kiadós fürdő nem? - kuncogott a lány, mire mindenki mosolyra húzta a száját.. - Vele mi van? - tért rá Harry témára. Próbálja néha úgy felhozni ezt az egészet mintha nem érdekelné, pedig érdekli. Zayn fel állt, és elkezdett járkálni az ágy körül. Ökölbe szorította lágyan a kezét így a szája elé emelte. Gondolkozott, hogy mit is mondjon.
- Nem jön ki a szobából! Kuksol bent egész nap, vagy a négy fal között vagy a parton! - vette át a szót Niall. Gracenek megcsörrent a telefonja így kiment a fehér szobából. Kettő fiú és Hope maradtak bent.
- Hope! Ilyennek még soha nem láttam! Sápadt az arca, nem eszik semmit, és mint aki már nem élne. Nagyon furcsa, néha felrohan a padlásra leül az ablak elé és elkezd i előre-hátra hintázni! Félelmetes! Mint aki agyi fogyatékos! - mesélte Zayn tovább. Ha nem lett volna komoly a helyzet mindenki röhögött volna, de nem. Hope szótlanul bámult maga elé, megszólalni nem tudott..
- Szeret téged! - fogta meg a lány vállát Niall, azonnal odanézett Hope és elmosolyodott. Őszinte ember barátja, de nem tudott neki hinni. Hiszen ha szeretné nem hagyta volna itt. Nem hagyta volna, hogy az élete idáig dőljön össze.
- Niall.. Harry nem.. - elcsuklott a hangja. Azonnal az ablakhoz vezette a tekintetét ahol a göndör fürtös hajú fiú állt. Keze az ablakon volt, így próbált valamit eljuttatni fejbe a lánynak. Senki nem szólalt meg, Hope arca elképedt mikor látta, hogy a fiú arca teljesen fehér, szemeiből eltűnt a ragyogás. Lehet, hogy mosolyognia kellett volna Styles láttán, de nem tette. Arca komor lett, csak bámult kifele az üvegen át..
- Be szeretne jönni veled beszélni! - ment Hope elé Zayn. A lány fel emelte a fejét, így a fiú szemébe nézett. Aprót bólintott, mire mindenki fel állt, és kiment az ajtón. Hope csukott szemmel várta, míg a fiú beérjen a terembe. Akkor nyitotta ki a szemét, mikor ajtócsapódásra lett figyelmes. Styles bent volt a teremben..

Niall Horan 

Ültünk a folyosón és vártunk arra, hogy vagy kijöjjön a göndör hajú fiú, vagy mi mennyünk be. Grace felhívta Harryt, hogy jöjjön be, mivel ezt muszáj lezárniuk. Kénytelenek úgy ahogy lezárni a dolgokat. Senkinek sem jó, ha valakivel rosszban van, főleg nekik. Zayn mellettem nézte előrehajolva a földet. Gracenek el kellett mennie, mivel Hope apukája és a kisebbig Grace költöznek Los Angelesből. Nincsen választásuk mivel már vettek házat, és csak ma lehet beköltözni. Hope is menni fog, bele sem gondoltam, hogy a kettő hely. Ez esetben New York és Los Angeles mennyire vannak messze egymástól. Harry ide akar költözni, csak valahogy értelme nem lenne az egésznek.
- Szerinted sikerül megbeszélniük? - kérte a véleményem ki Zayn.
- Hát.. Mivel még nem hallok kiabálást, így szerintem még minden rendben van! - adtam a választ ásítva. Órámra néztem ami már az este hetet ütötte. Király, ha nem jönnek ki 10 percen belül akkor már zaklatásnak fog minősülni a látogatás, mivel hétkor takarodó.. Ekkor nyílt az ajtó, kilépett rajta a göndör fiú. Feje le volt hajtva, szipogott. Felemelte a fejét, láttam, hogy a szeme ki van sírva. Egyik ujjával törölte le az éppen kifolyó könnycseppet. Semmit nem lehetett levonni az arcából, hiszen sírt. Igaz nem mosolygott, csak a szeme. Igen! Ő volt az a fiú aki komolyan tudott a szemével mosolyogni. Én és Zayn is mindig próbálgatjuk, de sehogy nem jön össze.. Fel álltunk a helyünkről, és elindultunk a hosszú fehér folyosón..

Harry Styles 

Utáltam a gondolatot is, az a röpke 30 perc amit bent töltöttem vele éppen elég is volt. Rossz volt rá úgy nézni, hogy nem a szerelmem. Hogy nem jár velem, és nem szólíthatom annak aminek soha nem szólítottam. Kicsim. Valahogy mindent elmondott akkor ami emléke volt rólunk. De volt amit még mindig nem tud, kérdőre volt, hogy miért nem mondtam el neki. Akkor nem válaszoltam. A kocsi hátsó ülésében ülve gondolkoztam, kifele nézve az ablakon. Elkezdett zuhogni az eső, így már az esőcseppeket kémlelgettem az üvegen át. Mutató ujjammal rajzolgattam a párára. Kicsit mosolyogva, de vissza fordultam rendes irányba. Ekkor láttam, hogy pont a part előtt megyünk el.
- Álljunk meg! - kiabáltam ekkor az éppen vezető Niall egy hatalmasat fékezett. Kikötöttem magam, és kiugrottam a kocsiból.
- Te meg hova mész? - szólt ki Zayn, mikor futottam már volna. Visszanéztem, így tolatva futottam még mindig.
- Itt lesz! Érzem! El fog jönni! - ordítottam mosolyogva, mire a fekete hajú barátom mosolyra húzta a száját. Felhúzta az ablakot, így a Range Rover elindult..

Hope Clark 

Értettem! Már értem, hogy miért nem mondta el! Hogy mitől akart megvédeni! Ettől! Bármennyire is haragszok rá, hálás vagyok neki. Hiszen Harry megtanított élni, megtanított kezelni a fájdalmakat, megtanított szeretni. Én megtanítottam őt, mind össze 15 évesen, hogy az élet szép, csak ki kell nyitni a szemünket. Még most is így vagyok vele. Hatalmas levegőt véve néztem az órára. este 8. Most vagy soha! Hope! Meg kell tenned! - gondoltam magamban. Sóhajtva kihúztam magamból is infúziót, és szedtem le magam a műszerekről. Kikeltem az ágyból, és a táskához mentem. Kikaptam egy egyszerű öltözéket, és magamra kaptam azt. Cipőmbe belebújva, már az ajtónál álltam és vártam, hogy elhalkuljon a folyosó. Mikor ez megtörtént lenyomtam a kilincset, és halkan kezdtem el elindulni a kijárat fele.. Az üzenetben azt írta, hogy ott fog várni ahol a mi kis történetünk elkezdődött. Így a legközelebbi partra kell mennem, meglátjuk, hogy igazat mondott-e..

18.Rész Thoughts

Hello sweeties! Gondoltam hozok egy részt, de csalódnom kellett, mert megint valaki leiratkozott.

De ki aludtam és mosolyogva álltam neki a napnak! Komikat, feliratkozókat, szavazást kérnék! 

Ja és zene ( mert úgy izgalmasabb ) [KATT]

Thoughts

Ha kérhetném az istent, hogy segítsen megtenném. Csak semmi értelme nem lenne egy olyan lányon segíteni aki menekül a múltja elől. Mert pontosan ezt teszem. Próbálok felejteni, felejteni azt, hogy rossz gépre szálltan fel, hogy egyáltalán nekiálltam kavarni Styles urasággal. Egy olyan lányt  látok magam előtt ha becsukom a szemem akin már senki nem segíthet. Akit több hétig csak a gépek tartanak életben. Aki nem fürdik csak mert szégyenli a testét. Ezért fekszik büdösen, egy szutykos ágyban. Szemeimet becsukva tartottam már egy pár perce. Nem akartam aludni, csak élvezni azt, hogy mindent kizárok körülöttem. Mosolyra húzva ajkaimat látom magam előtt anyukám mosolygós arcát. Amikor rá gondolok akkor nem tudok már nem mosolyogni, egyszerűen csak örömöt hoz magával. Van aki sír, zokog, vagy csak könnyezik. Én mosolygok. Látom, hogy távolodik és integet. Amilyen gyorsan eltűnik, holtan gyorsan térek vissza a valóságba. Kisebb csörgésre lettem figyelmes magam mellől. Fejemet oldalra kapva, szemeim kinyitva néztem rá a kijelzőre. Az a bizonyos  név volt rajta amit nem akartam látni.  Lehet, hogy nem is a Londonba kerülést akartam elfelejteni hanem őt? Hiszen mióta bent vagyok nem vettem fel neki a telefont.. Minden nap hív, de soha nem veszem fel. Hiszen ha Los Angelesben tartózkodik, akkor miért nem jön be? Miket gondolsz te Hope? Még az kéne, hogy Mr. Tökély képét nézd egész nap? Na nem! Csak egyszer! Csak egyszer akartam boldog lenni, még azt is elbasztam. Egyszerűen utálom magam, utálom az életem. Minek kellett egyáltalán behozni engem ebbe a kórházba? Miért nem hagytak meghalni? 

Lassan fogtam meg a telefont, és oldottam fel a zárját. Belépve az smsesek közé, görgöttem az ujjam a kijelzőn, és olvastam mindegyikbe bele egy kicsit. Majd egy üzeneten meg akadt a szemem, azonnal beléptem a kicsi mappába, és olvasni kezdtem..

" Utálom magam, utálom, hogy elengedtelek, hogy hagytalak futni. Hogy mikor 15 évesen otthagytalak. Azt hittem jobb lesz, de nem. Ezt soha nem fogom magamnak megbocsájtani. Látlak, mindenhol! Amikor Grace felhívott, hogy visszajöttek az emlékeid, muszáj voltam felkeresni téged! Te nem látsz engem, de én látlak! Nem haltam meg, csak figyellek. Figyellek mikor nem veszed észre, és mikor fent vagy. Emlékszel mikor először találkoztunk? Csak, hogy tudd. Én mindig ott leszek.. " 

Megint fejfájás, és villámcsapásként törtek rám az emlékek. Hiszen a part, a part ahol először találkoztunk. Talán nem is voltam magamnál, de megfogott.  A szemei, a haja, Ő volt az a fiú, aki a szemével is tudott mosolyogni. Úgy, hogy az arcra komoly volt. Zöld gyémánt szemei mindig csillogtak. Hirtelen egy könny jött ki a szememből, 5 év után csak úgy vissza emlékezni? Mégis hogyan? A sors? Lehetetlennek tűnt az egész, mintha csak álmodnám. Ülő pózból zuhantam vissza az ágyra, és csuktam le a szemem.. Semmi kedvem nem volt aludni, csak visszahívni a múltat, és látni a jövőt..

Harry Styles 

A helyzete, mér az is kiborított, hogy tudomást sem vesz rólam. Egyszerűen elbasztam az egészet. Futni hagytam Őt, megint. Mind össze 19 évesen vagyok abban a helyzetben, mintha a szívemet kitaposták volna. Hihetetlen, hogy az ember mennyi mindent tud változni. Csak 15 éves voltam, mikor először már akkor megkértem a kezét. Mintha a sors újra játszódna, csak más a végeredmény. Hülyeség nem? Mint össze 15 évesen megkérni egy lány kezét, de már akkor tudtam, hogy Ő lesz a feleségem. Éreztem, hogy minden meg fog változni.

Parton ülve gondolkoztam a múlton. Hiszen már akkor is én voltam a nagy Harry Styles aki bármilyen csajt ágyba vihet, a focicsapat kapitánya, az iskola legmenőbb sráca. Mindenkivel kikezdtem, de nem feküdtem le velük. Csak 3-4 napig a csajaim voltam, majd dobtam őket. Aztán Jött Hope, akibe komolyan szerelmes lettem. Megváltoztatott. Megmutatta, hogy a világ szép, csak ki kell nyitni a szemünk. Megmutatta, hogyan kell élvezni az életet. Ha ő ne lett volna talán soha nem tudom meg, hogy milyen az élet. Lehet, hogy most egy kurva mellett lennék és azt hitetném magammal, hogy boldog vagyok, pedig nem. Csak egyszer élném át a fájdalmat amit Ő átélt, vehetném el neki a kínzást amit érez. Megmondták a dokik, ha visszajön az emléke keservesen fog fájni a feje...

- Harry! - hallottam mellőlem a hangot. Azonnal jobbra kaptam a fejem, Niall és Zayn mosolygós arcával találtam szembe magam. Azonnal fel álltam és lepacsiztam velük, állítólag a kórházban voltak Hopenál.

- Mizu? - borzoltam meg a hajam, és toltam ki a szememből a tincseket. Lassan elindultunk hazafele.

- Elolvasta az üzeneted! - Niall azonnal a lényegre tért. Kikerekedett a szemem, és meg is álltam. Mocanni nem tudtam, bámultam a nagy sziklák felé.
- Mondott valamit? - néztem Zaynre. Csak megrázta a fejét...

Hope Clark 

Végre egy nyugtató fürdőben ülök. Ki tudtam mászni abból a koszos ágyból, és így át is tudják húzni a huzatot róla. Ahogy a vízbe beleültem csak úgy sugárzott rólam a kicsi boldogság, mivel le tudtam magamról mosni a koszt. Habok lepték el a testem mindenhol, hajam kontyba fel volt kötve. Kezembe nyomtam egy kis kókuszos tusfürdőt, így elkentem a testemen. Jó volt ma egy kicsit gondolkodni, végigjárni a múltat, és kicsit a jövőbe gondolni..

17.Rész

Sziasztok! Túlságosan hamar meglett a létszám.. ( -_- )

De! *-* Annyira örülök, hogy vannak új olvasóim! Most egy hosszabb részt hoztam nektek!

Remélem senki nem haragszik meg, hogyha megint állítok egy határt! 43 felíratkozó után új rész és át kell lépni a 7.000-et! És.. Mi lenne ha bőven kifejtenétek véleményeteket?  Kakaóóó. xoxo

Memories

Az élet megtanított sok mindenre! Soha ne engedd el azt amid van, vagy akid van. Én nem engedtem el, inkább ő engem. Ha lett volna eszem utána megyek, de nem tettem. Azt hittem felnőttem, de nem. Egy gyerek vagyok! Hiszen az életem is gyerekes, senkinek nincsen akkora "mázlija" mint nekem. Hiszen senki nem veszítette el az emlékezetét. Sokáig voltam terápián hátha visszajön, de nem. Tizenkilenc évesen megtaláltam az életem lényegét, de ő eltaszított magától. Azt mondta így mindenkinek jobb lesz, akkor hittem neki. Most már nem! Már Los Angelesben ültem a szobámban, nehéz volt ott hagyni Londont úgy, hogy Őt is ott hagytam, de meg kellett tenni. Különben soha nem tudtam volna meg, mi lett volna ha.. 
- Hope Clark! Azonnal gyere ide! - kiabált apám a nappaliból. Kivettem a laptopom az ölemből, és fel álltam az ágyról. Belebújtam szőrmés papucsomba, majd ledöcögtem a lépcsőn. Kanapéhoz sietve megláttam, hogy apám a naplómat nézegeti, és pont azt az oldalt amin ki volt ragasztva egy.. Óvszeres zacskó. Szuper! Most el fog kezdeni kérdezősködni.. Felnézett rám, és összehúzta a szemöldökét. Felhúzott szemöldökkel, és kivillantott fogakkal mosolyogtam. Vagyis inkább vicsorítottam. - Mióta nem vagy szűz? Kivel vesztetted el? Mikor volt? Styles gyerek volt? - ugye megmondtam? Gyerünk Hope!! Valami ütős kis hazugság! Á. Gracere kéne fogni.. Na még hazudni sem tudok már jól.
- Apa.. Öhm.. Figyu tizenkilenc éves vagyok! És azt csinálok a testemmel amit akarok! Fogadok, hogy te tizenöt évesen már dugványoztad a lányokat! - tettem hozzá az utolsó mondatomat. Csak lassan elkezdte rázni a fejét és újra a naplómra nézett. 
- Én fiúból vagyok! Te meg a lányom vagy! - kezdett el kötözködni.
- Anya volt az első mi? - kérdeztem mosolyogva és a körmömet kezdtem el vizsgálgatni.. Nem szólalt meg, így nyertem. Elindultam a konyha felé, út közben Gracebe ütköztem aki játszott egy legóval. Mosolyogva átléptem és bementem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt, kivettem a rostos innivalót és a nutellát. Egyik pulthoz lépve elkezdte az előbb kivett zsömlét felvágni, majd megkenni a csokis masszával..


Reggel az órámat kezdtem el ütögetni jó erősen. Miért is ne? Már az első éjszakán tegyük tönkre a cuccokat. Megfordultam, és felültem. A nap sugarai csak úgy szikráztak befele az ablakon. Mióta Hope öt éves átköltöztem a rendes szobámba. Lila-fehér falaim vannak, és nagyon szép szivárványosan világító lámpám. Bőröndök üresen álltak a szekrényem mellett és a ruhák ki voltak dobálva belőle. Rendetlenség..  Nem baj! Apa azt mondta, hogy felfogadott egy takarítónőt akinek a neve Lucy. Na igen! Az én elképzelésem az volt, hogy egy dagadt, öreg trotty aki csak sepreget. Hát.. Kellemesen csalódtam, kb 32 éves és nagyon kedves nő.. Kiszálltam az ágyból, és az ablakomhoz mentem. Kinyitottam azt és egy kicsit kihajoltam. Kellemesen fújt a szél, így a hajam lebegett a levegőben. Tökéletes nyári idő..

Lent már nagyban készült a szülinapi bulim. Ahogy bicegtem le a lépcsőn, megláttam a hosszú szőke hajat az ablaknál tűzőgéppel és ágaskodva. 
- Garce! - motyogtam kicsit hangosabban mire megfordult és mosolyogva rohant felém. Tűzőgépet ledobta a mellette lévő asztalra, majd a nyakamba ugrott. Szépen a hátamon landoltam, de nem fájt. Annyira.
- Hope! El sem hiszed, hogy mennyire hiányoztál! - ölelt szorosan. Mikor elengedtem és fel álltunk kicsit letöröltem a nadrágom hátulját. - És hol van Harry? - tudtam! Tudtam, hogy felteszi azt a kérdést, amit életemben nem akartam, és nem is akarok hallani. Gúnyosan mosolyogva ültem le a kanapéra és tettem keresztbe a lábam.
- Megettem! - hatásszünet - Igazából fogalmam nincsen! De nem is érdekel! Mióta szétmentünk nem érdekel nagyon mi van vele! Hiszen eleget sírtam, és beszéltem is most róla. Téma felejtve! - nyúltam a táviránítóért. Bekapcsoltam a tévét, és azonnal zenecsatornára tettem. Kikerekedett szemmel ült le mellém Garce. Érdekes amúgy! A húgom is Grace, legjobb barátnőm is Grace, anyámról ne is beszéljünk. 
" - Ifjú bajkeverő? Londonban Harry Styles igaz csak egy rosszcsont mégis a legnagyobb bajt kavarja. Mióta Samanta Jessey felkapott színésznek őt is nyomon követik. Lehet, hogy csak az exe, de lehet, hogy nem? Mióta Visszatért a régi pár különös, de Harryt egyre gyakrabban látjuk sírni! Állítólag egy lány belépett az életébe, de ott is hagyta egy menet után? Nemrég Harry arról nyilatkozott, hogy nem akar kurvákkal összeállni. Lehet valami köze az egésznek a titkozatos lányhoz? "
Ezzel elkapcsoltam. Mindenhol Ő van. Samanta állásáról tudtam, de már Ő is. Hiszen semmi közük nincsen egymáshoz! Engem meg miért kevernek bele? Számtalan kérdés forgott a fejemben, Grace rám nézett és összehúzta a szemöldökét. Sóhajtás után, bementem a konyhába ahol apa és a kisebb Grace sütötték a szülinapi tortámat.
- Boldog szülinapot! - motyogott kislányosan Grace mire csak bólintottam és a hűtőhöz mentem.. Átjárt az érzés mikor először karolta át a derekam.

Konyhában voltunk, és keze végig siklott a derekamon. Hasamnál összekulcsolta kettő hatalmas kezét, és félresöpörte az orrával a hajamat. Puszilgatni kezdte az érzékeny bőrt a nyakamon. Kirázott a hideg, megfordultam így a göndör fürtjei csiklandozták a homlokom. De magam előtt nem a 19 éves Harryt láttam, hanem a 15 éveset.

Kinyitottam az eddig becsukott szemem, és megszédültem. 15 éves Harry? Hiszen nem is ismertem, de mosolygott. Az emlékek váratlanul törtek rám. Megfogtam a hasam, mintha hányingerem lett volna. Lábaim elengedte így össze estem. Előre hajolva köhögtem, és küzdködtem a fejfájással. Apa azonnal kivitte Gracet a konyhából, a másik Grace meg bejött. ( értelmes mondat xd ). Eldőltem így a földön feküdtem. Lábaimat a mellkasomnak szorítottam és a térdemhez helyeztem a fejem. Minden beugrott! 

Ültem az általános iskola focipályájának padján és nézegettem titkon alul imádott szerelmemet. Göndör fürtjei voltak, egyszer-egyszer rám nézett és elmosolyodott. Gracet néztem meg aki csak bámulta a fiút. Próbálta megérteni mi benne a helyes. Kívülről helyes volt, belülről egy rossz fiú..

Ami akkor átjárt felejthetetlen érzés volt. Mindent láttam a múltról. Mint egy diasorozat pörgött át az agyamon. Egyszer minden elsötétült..

§ Kórházban §

Műszerek kattogása, újra fejfájás. Egy fekvő ember aki én vagyok. Mellettem egy pad amin bár nem ül senki, érzem, hogy ott van valaki. Kinyitom a szemem teljes fehérség. Fejem fájása nem csillapodik. Infúzióra nézve elkomorulok. Miért vagyok itt? Körülnézve rendesen a fehér kisebb szobában, felfedezek néhány ruhát, egy kis rostos őszi levet. Kipillantok az ablakon meglátom, hogy áll kint valaki, egyszer csak ide néz, és az ajtóhoz megy. Benyit a szobába, és apukám és a többiek tekintetével találom szemben magam. 
- Jól vagy, Hope? - jön oda hozzám a kicsi Grace és a tűre néz ami a kezemből jön ki. Bólintok és teljesen felülök. Megszédülök, és visszaesek az ágyra. Apukám teljesen elém áll és megölel. Megpuszilja a homlokom, és a nagyobb Garcet is hozzám engedni...
- Tudod.. Te vagy az aki kisebb agyrázkódást kapott a 20. születésnapján! - mosolyog. Beugrott, hogy mi történt így értem miért vagyok infúzióra kötve. Fülemhez hajol és belesuttog. - Hívtak! - ekkor ki egyenesedett és apáék kimentek. Leült az ágyam szélére, értetlenül néztem rá. - Londonból kerestek! - megértettem. Zayn vagy Niall biztosan tudták, hogy mi történt. Hiszen apa szoros kapcsolatuk révén szerintem azt is megosztaná velük, hogy mikor van meg a havim. 
- Ki keresett? Mondott nevet?
- Styles! - ugrott ki a torkán. Kikerekedett szemmel néztem rá, majd a telefonomra. Minek keresett engem? Hiszen ha azt mondja, hogy kiszáll az életemből akkor miért nem teszi? Megfogtam a jobb kezemmel a mobilom, és elkezdtem nyomkodni. A híváslistán lefele görgetve több mint 15 Styles név állt. Zayn és Niall csak 3x hívott. Biztosan beszélt velük Grace, vagy nem is tudom. Órára pillantva meglátom, hogy este 8 óra van.. 
- Mióta vagyok itt? - szökött ki a számon a mondat. Telefonomat arrébb rakva néztem barátnőmre.
- Három napja, Hope! Súlyosan beteg lettél! Ha az embernek az elvesztett emlékezete több mint 6 év után visszajön komoly következménye van. Ha még nem fekszel bent legalább kettő hetet, szívrohamban meg is hallhatsz..

Órák telnek el úgy, hogy nem tudom élek-e vagy már meghaltam-e. Terápiák nem sokat segítenek a fejfájásomon. Egyre többet rókázom, és ez nem jó. Terhes az nem vagyok, egyszerűen apa kötelesnek érezte, hogy megnézessük, hogy babát várok-e. De nem szóval most minden úgy ahogy rendben van. Garce mindig bejár ha teheti. Óránként jön és megy. Kettő napja vagyok ebben a koszvészekben, és ilyen jó öreg anyós cuccban fekszek egy egyáltalán nem kényelmes ágyban. Rám férne egy kiadó kis fürdés, de nem akarom a testem senkinek sem mutogatni így fekszek büdösen a nap 24 órájában egy koszos ágyban. Amikor azt hittem az élet már rosszabb nem lehet tévedtem.. Mivel Harold Styles Los Angeles partjain tartózkodik.. Megint..

16.Rész

Sziasztok!

Remélem mindenki túléli ezt a hetet, mert hamarosan lezárul a blog első évadja! ( R.I.P )

De.. Még itt vagyok és gőz erővel hajtok én is, mivel nem akarom, hogy csak Májusban legyen meg a vége az elsőnek.. A sok vizsga miatt nem lesz akkor időm írni. Mi lenne ha..

meglenne a 40 feliratkozó, 6.300 megtekintés és mondjuk.. 20 komment? ( az utolsó nem kötelező )
Rövid lett! De a 20. részsokkal hosszabb lesz!

 Jó olvasást!

*-*

Minek jöttél te ide?

Ledöbbentem. Álltam egy magam és a kocsi felé meredve bámultam ki magamból. A barna hajú kislány azonnal rohanni kezdett felém, elmosolyodtam mikor átkarolta a combom és megölelt. Megsimogattam hosszú szálas haját. Hónaljánál fogva felemeltem úgy öleltem meg.
- Neked meg mióta barna a hajad? - mosolygott és megfogott egy tincset. Elkezdte pödörni az ujjára.
- Egész egy hónapja festettem be! - nyomtam egy puszit az arcára, amit mint jó testvér le is törölt. Ekkor láttam apukámat is jönni felénk. Soha nem volt az a férfi aki úgy nézett ki mint egy apuka, ha mondhatnám mondanám, hogy huszonöt éves, de nem annyi.
- Hope! - ezzel letettem Gracet aki berohant a házba. - Kislányom! - ölelt meg apa. Jó szorosan megöleltem, majd elengedtem...

Ültem a hatalmas nappaliban egymagam. Apa elment valahova, igaz azt nem tudom, hogy hova de majd jön. Grace aludni ment, Zayn és Niall meg a konyhában szorgoskodik a vacsorához. Tv-t bámulva néztem ki a fejemből, majd megszólalt az MTV-s híradó. Szuper! Ezzel el akartam kapcsolni, de meghallottam, hogy a nő érdekes dologról beszél.
" London legnagyobb bajkeverője elhagyta a Brit királyságot? Titkos forrásokból tudjuk, hogy Harry Styles aki London legnagyobb nőcsábásza elhagyta a várost. Ex barátnője Samanta Jessey is vele ment..  Telefonáltunk neki és ezt mondta.:
- Nem bírtam már a városi levegőt, sok tényező zavarta. Kicsit akartam élni, és nem lekötelezni magam minden kurva mellett. Szabad akarok lenni! Samanta csak elkísért! - mondta ügyfelünknek. Kurva alatt mit értett? Elkötelezte magát majd elment tőle? Harry Styles és Samanta most Amerikában tartózkodnak. Legutóbb Los Angeles partjain bukkantak rá a színésznőre! A hírrel kapcsolatban este fél hétkor jelentkezünk! "
Kikerekedett a szemem, szívverésem felgyorsult. Nem hittem a fülemnek, simán lekurvázott. Igaz lehet, hogy a sajtó nem mindig mond igazat, De ez akkor is. Hiszen Samanta is eltűnt, Los Angeles partjain? Miért van ott? Csak egyszer hunytam le a szemem, vakító fény árasztott el..

Rohantam a semmi közepére. Néha, néha hátra néztem. Senki nem jött utánam, de mégis féltem. A fehérség mindent elárasztott. Én mégis csak sírva rohantam. Fekete hosszú ruhám lebegett mögöttem, ahogy szaladtam. Cipőm a kezemben, egyszer csak elestem. Elterültem a földön, még mindig sírtam. Fekete szemfestékem teljesen elkenődött. Ahogy felemeltem a fejem egy tó volt előttem.  Láttam magam benne, majd Harry arcképe jelent meg. Belecsaptam a vízbe, ekkor eltűnt. Teljesen magamra maradtam..

A szobámban nyöszörögve ébredtem. Éreztem magam mellett egy testet, erősen magához húzott. Először azt hittem képzelődök. Igen! Csak képzelődés volt.. Hatalmas karja teljesen magánál tartott. Zayn volt aki szuszogott mellettem. Kipattantak a szemeim így felnéztem rá. Szemei a falat bámulták.
- Zayn! - toltam el egy kicsit magamtól. Újra magához rántott és egy puszit nyomott az orromra. Éreztem a piusziban, hogy nem szerelmes belém. De akkor is a derekára ültem. Vonaglani kezdtem a testén. Őrjítően nézett rám, majd a szemeit összeszorította.  Lehajoltam és puszilgatni kezdtem mellkasát.. Szeretkeztem már Zaynnel, de az semmi volt. Ez még annál is kevesebb..

Feküdtem mellette és megsemmisültem. Lihegve alig tudtam megmozdulni. Férfiassága kicsusszant belőlem, így a hátára fordult. Megrezegtem mikor mellemnél fogva magához rántott. Felső teste súrolta a hátamat, kicsi borostája szúrta a nyakam. Igazi férfi! Kimásztam a karajiból és az ajtó fele vettem az irányt.
- Hope! Ne menny ki! - szóólt utánam. Vállat volna felkaptam meztelen testemre az ingét és egy francia bugyit is. Kiléptem az ajtón, ami be volt eddig zárva. Magam mögött nagy ajtócsapódással zárult be. Gyorsan szedtem a lépcsőket, míg a végére nem értem. Egy rekedtes hang ütötte a fülemet. Hatalmas szemekkel kirohantam a nappaliba és megláttam Őt. Göndör fürtjeit hátulról azonnal megismertem. Megfordult és rám meresztette a szemét.
- Hope! - akart rohanni felém, de az útjából el álltam. Mit keres itt? Minek jött vissza?
- Te meg miért vagy itt? Minek jöttél vissza? Nem azt mondtad, hogy felejtselek el? Minek kurváztál le a tévéből? Styles! Iszonyúan haragszok rád! És látni sem akartak! - üvöltöttem. Ekkor megláttam, hogy Zayn jön le az emeletről. Kitágultak a szemei Styles láttán.
- Sajnálom.. Én csak vissza akarlak kapni! - sütötte le a fejét. Teljesen magamba zuhantam. Össze estem, mert a lábaim már alig tartottak.
- Nem..
- Mi nem? - jött oda hozzám. Zayn is leguggolt. Átkarolta a csípőm így egy kicsit tartott.
- Elcseszted! - szökött ki egy könny a szememből.. - Holnap már megyek haza Los Angelesbe... [...]

15.Rész

Az élet olyan, mint egy autó..elmegy előled, mielőtt beleülnél.  :| ~

Grace and London

Emlékek zápora lepte el a gondolataimat mikor beültem a taxiba és az elindult. Újra körbejárni Londont jó dolog volt. Egyedül mentem, mivel Zayn elment Niallért a Nando's-ba mert még nem jött haza. Lehet miközben evett, betelt a hasa. Habár olyan soha nem lesz. Miközben a hátsó ülésről néztem kifele, pár év alatt semmit nem változott a hej. Miközben egy hónapja itt vagyok, nem is volt igazán alkalmam körülnézni. Mosolyogva vettem elő a kamerámat és nyomkodtam a gombot. Hatalmas tégla épületek, ezer éves házak, áruházak. Minden ki apróságot látni akartam, és megörökíteni is. Másodpercekig gyönyörködni a látványban, nem változott semmit, de más volt.  Elhaladtuk Starbuck előtt, Nando's előtt, minden kisebb kávézó előtt.. Csak mosolyogtam, semmi nem vehette el igazán a kedvem.
- Kérem álljon meg! - szóltam a sofőrnek, aki egyből lassítani kezdett és a járda szélén meg is áll. Kiszálltam a taxiból, és kinyitottam az első ajtót. Kezébe nyomtam a pénzt, elköszöntem és a London Eyet vettem célba. Lassú, de ütemes léptekkel mentem előre. Kissé fújt a szél, így a hajamat is felkapta. Ilyenkor boldogság járt át.
- Hope! - hallottam mögöttem egy hangot. Gyorsan megfordultam, a szél már előre fújta a hajam. Megpillantottam kettő kedves, mégis hülye barátomat felém rohanni.
- Zayn! Niall! - öleltem meg őket. - Na Niall nem etted túl magad? - biccentettem a hasára.
- Én? Soha! - mosolygott.
- Ültél már rajta? - tette fel a kérdést Zayn. Csak megráztam a fejem, és a hatalmas óriás kerékre pillantottam. Nagyobb volt mint a képeken, teljesen berezeltem miatta. Tudni kell rólam, hogy paranoiás vagyok.. - Gyere! - ragadta meg a kezem, majd húzott a tömegbe. Hihetetlen, hogy mennyi embert fellökött. Mindenki csak úgy kiabált utánunk, megszeppenve mentem és csak mentem a tömegen át. Niall mögöttem zárkózott fel.
- Neve? - kérdezte az őr.
- Zayn Malik! - ennyit mondott az őr elmosolyodott és be engedett minket. Kikerekedett szemmel haladtam befele a hatalmas fülkébe. Leültem a padra, és úgy néztem kifele. - Kb félóra alatt megy végig! - mondta Zayn mellém ülve. Csak rámosolyogtam, Niall is leült a másik felemre.
- Te félsz? - nézett rám a szőke. Remegve megráztam a fejem. - Hallod, Hope! Neked téliszonyod van?  - ugrott elém.
- Nincsen! Csak paranoiás vagyok! - mosolyogtam rá. Kicsit nyugodtabban visszaült mellém...

Zayn Malik 

Ahogy ültünk a London Eye kabinjában kicsit, visszaemlékeztem a múltra. Hiszen mikor Harry elment nem nagyon mondott semmit, csak elhúzta a csíkot. Muszáj volt Hopeval kedvesnek lennem, hiszen jó barátom és Harry is megkért rá.. A hatalmas kerék csak ment lassan, mintha ezer év telt volna le. Hope sétálgatott még Niall telefonon beszélt valakivel.. Arra lettem figyelmes, hogy mosolyogva elém jön.
- Samanta is elhagyta a várost! - ezzel leült mellém. - Szerinted van valami köze hozzá?  - tudtam kire céloz. Lehajtottam a fejem, sajnos értettem, hogy Sam miért ment el. Biztosan Harry kérte, hogy még őt is felejtse el. Minden kapcsolatot meg akarna szüntetni szegény lánnyal? Ekkor az óriás kerék meg állt, földet értünk. Azonnal az ajtóhoz mentem, és megfogtam Hercegnő kezét. Kihúztam a nagy tömegen át, fogalmam nem volt, hogy hova sietek.. Csak rossz érzéseim támadtak..

Hope Clark 


Utálok egyedül itthon lenni, csak néztem a plafont az ágyamra dőlve, szétterülve. Zayn és Niall bevásárolni mentek, én meg nem mehettek velük. Fogalmam nincsen, hogy mit fogok csinálni itt egész délután! Ekkor a mobilom kattogni kezdett. Oda eresztettem a karom, és felvettem a földről a mobilt.
- Halló? - kérdeztem bele.
- Szia Hope! Meglepetésem van! - hallottam meg Grace hangját. Azonnal felültem, így izgatott lettem.
- Csak azt ne mond, hogy megint egy kígyót kaptál és elvesztetted? - röhögtem bele a telefonba. Vissza gondoltam a régi emlékre mikor Grace megkapta a siklóját és elvesztette a házban.. Így ( mivel harapott a kis dög ) átköltöztek hozzánk 2 hétig.
- Megyek Londonba egész nyárra! - ezzel egy akkorát sikítottam, hogy még az ablak üvegek is megremegtek.
- Mi.. Mikor jössz? - sokkos állapotom miatt csak dadogni tudtam..
- Kettő óra és ott vagyok! Zaynnék tudnak mindenről! - ezzel letette. Kikerekedett a szemem és körülnéztem a szobámban. Mindenhol rendetlenség.. De ekkor nyitódott a bejárati ajtó. Lerohantam és az első személy nyakába ugrottam.
- Köszönöm! - ennyit nyögtem. Megéreztem Niall haját az arcomnál. Elengedtem és Zayn felé fordultam.. - Haza jön! - kicsit csendesebb voltam a megszokottnál..
- Igen tud..- be sem tudta fejezni elkezdtem toporogni és táncolni minden fele!
- Londonba jön! - ordítottam ki magam! Ám ekkor egy ismeretlen kocsi gurult be a ház elé. Kimentem az ajtóhoz és jobban be akartam látni. Megdöbbentem mikor az illető kiszállt a kocsiból...

●14.Rész●

● Hiszen elment, és soha többé nem jön vissza ●

A hangok.. Melyek a fejemben szóltak, teljes sötétség. Félek! Egyszer egy árny suhan el mellettem. Összerogyok, minden erőmet elvesztem. Hajam előre siklik, majd már majdnem a földet súrolja. Könnyek szöknek ki a szememből, majd egy átlagos mozdulattal kissé megemelem a fejem. A hatalmas árny, megint eltűnik. Bal kezemre pillantok, majd megfordítom azt. Csuklómat fürkészve, a kisebb vágásnyomokat tekingetve, megint gondolkozok. Megint a hangok szólnak a fejemben, sok-sok egymás utána, vagy egymás szavába vágó szavak. Jobb és bal kezembe temetve az arcom, esek el teljesen. Zokogva próbálom magam feltolni a földtől, de semmi. Egyszerűen minden erőm elment, mintha megfosztanának tőle. A sötétségben, egyedül vagyok. Kiáltani felesleges, elterülök a földön. Várom a halált. Várom a kaszást, mely egyszer biztosan elvisz, fekszek. Kiterítem, magam. Majd egy hatalmas kattanás, és a fények kigyúlnak. Előttem áll a csuklyás férfi, akinél egy olló van. Sikítás hallatára, összeszorítom a szemem.. A holló elfog jönni értem, hiszen azt mondják a halottakra mindig egy holló vigyáz. A holló viszi el, és talán hozza vissza...

Még mindig élek. A szemem össze van szorítva, kezem majdnem leszakad. Nyöszörgök. A puhaság alattam megrémiszt. Vagy szétnyílt alattam a föld, vagy egy matracon vagyok. Ki sem merem már nyitni a szemem. Lehet, hogy a csuklyás pali valahol vár rám, vagy már meg is talált. Lehet, hogy halott vagyok, csak azt érzem, hogy élek. Mellettem lévő kezeim megmozdulnak, így a takaróba kapaszkodnak. Fejem hasít a fájdalomtól, még mindig a hangok. Nem értem mit akarnak mondani, egymás szavába vágnak. Hasam összeugrik, egyre jobban fáj. Jobbra-balra mozgatom a buksim, de nem akar múlni a fájdalom. Jobb kezem megmozdítom, még az is fáj, hogy mozgatnom kell. Majd egy vasba ütközik bele. Összerezzenek, és kinyitom a jobb, majd bal szemem, lassan.. Teljesen fehér szobában találom magam, mellettem egy EKG , előttem egy tv. Biztosan egy kórházba vagyok. De miért? Elfordítom a fejem, jobbra meglátom Harry kabátját. Még ezen sem tudok most mosolyogni. Majd meglátom a bal kezem, össze volt kötözve. Gondolom összevarrták a sebeimet, jobb kezem még rosszabbul nézett ki. Ennél a kezemnél fogva, voltam infúzióra rakva. Mi a franc történt velem? Hiszen csak arra emlékszem, hogy visszamentem a szobámba..
- Hope Clark! Végre felébredt! - jött be gondolom az orvosom, mivel fehérben volt.
- Igen.. Mr.Callin! - olvastam le a cédulája nevét. Kicsit felültem, hajamat kisöpörtem a szememből. - Elmondaná mi történt? - néztem megint rá. Mosolyogni kezdett, majd az ablak fele pillantott. Ott állt Harry, aki kicsit sem volt jó kedvében. Komor arca elárulta, hogy nincsen rendben valami. Kicsit távolabb ment az ablaktól, és az ajtót vette irányba. Pillanatig eltűnt, majd felbukkant de már a szobában volt.
- Hope! - ült le az ágyam szélére. Meg akartam ölelni, majd csókolni, de nem engedte.  Eltolt magától, mintha egy idegen lennék. Jég hideg volt a keze, mikor megfogta az enyémet. A doktor kiment, így ketten maradtunk.
- Mi a baj? - néztem rá, majd az arcát kezdtem az arcát.
- Majdnem elveszítettelek! Buta voltam.
- Mond már el mi volt! - emeltem meg a hangom. Zöld szemeivel nézett rám, csillogást nem láttam, csak fájdalmat. Szuszogása után szólásra nyitotta a száját.
- Hope! Össze estél! Majd el is ájultál! A fejedet fogtak egész végig, és nyöszörögtél. Néha beszéltél is, nagyon furcsa volt. Persze a mentősök tudták mi a baj, sokkos helyzet. De akkor sem értettem meg, hogy miért mondod mint azt.: " a hangok " egész végig ezt ismételgetted! - kikerekedett a szemem, majd megrémültem. Folytatta. - Azonnal meg kellett műteni, hiszen ha nem teszik beleőrülsz a fájdalmadba. - gondoltam ezzel befejezve. A fejemhez kaptam, ami ugyan csak hasított a fájdalomtól. Rám emelte Harry a tekintetét, majd összehúzta a szemöldökét. - Mutasd csak! - fogta meg a homlokom. Azonnal elkapta. - Jézusom, de hideg! Ja és akartam még valamit mondani.. Figyelj Hope! Ne borulj ki! De én miattam vagy itt, nem más miatt, miattam. Nem fogok neked többet ártani! - ezzel fel állt, és teljesen mellém jött.
- Miről beszélsz? - jöttek ki a könnyek a szememből.
- Elmegyek! - motyogta, majd felvette a kabátját. Megölelt. - Vigyázz magadra! Egyet kérek! Felejts el! - nem tudtam megszólalni. Meredtem magam felé, Harry megpuszilta a homlokom és az ajtó fele ment. Üdv újra Londonban Hope! És viszlát! - ezzel kiment az ajtón. Mint mondtam inkább vitt volna el abban a pillanatban a fekete holló, mint, hogy vele kelljen élnem. Megint feketeség köszöntött... 

Egy szürke helyen vagyok, ülök nyomoromban egy rossz gitár mellett. Halkan szuszogok. Mindig Harry képét tartom a kezemben. Előttem lévő láng, csak szikrázik a melegtől. Lassan tépem össze a képet, és dobom a lángok közé.. Közben a szívem szakadt, meg. A lángra kapott kép, összeszűkült, majd hamuvá vált. Az álmaimat vitte magával.. 
- Hogy tehetted ezt? - hallottam a lángból jövő hangot. Kicsit megijedtem, majd az óvszeres papírt dobtam még közé. - Hogy került ez hozzád? - Harry rekkettes hangja csöngött a fülemben..
- Meg sem próbálod letagadni! - hintáztam előre hátra.
- Akkor jobb lenne?
- Ha azt mondtad felejtselek el akkor miért vagy ott mindenhol? - ordítottam ki magam...


Egy hét telt el az esetem óta. Zayn és Niall vigyáz rám, de mindig be kell esténként vinni az ügyeletre fejfájás miatt. Harry hiánya megőrjít, de egyben jó is mert tudom, hogy élek.. Tudtam, hogy megcsalt, a naplójának a végében volt egy óvszeres doboz. Minden lányt ráírt aki megvolt neki.. Csak összesen 5 darab nővel csalt meg. De akkor sem haragudtam rá, csak sokként ért.
- Hercegnő! - kopogott Zayn a szobába. Ugyan úgy fogadott mint minden reggel. Egy szál bokszerben, kócos hajjal, egy tál müzlivel, és egy sokként ért aranyos mosollyal. Kedvenc reggeli ébresztésem. - Itt a reggeli! - tette le elém a tálcát, puszit nyomott a fejemre.
- Hogy aludtatok? - kanalaztam bele a müzlibe. 
- Én jól. Niall már kevésbé, mert az éjszakát megint az ügyeleten töltötte..
- Megint? Ezt nem hiszem el! - fogtam meg a fejem. Nem fájt, csak már szokásom odakapni mikor beszélnek róla. Az ember arra törekszik, hogy mindene jó legyen és, hogy maga is boldog.. Ezzel szemben, én nem vagyok az.. Igaz soha nem is voltam, csak akkor amikor velem volt. Nem is szólítom már a becenevén. Styles egyszerűen minden életkedvemet elvitte magával. Egyszer vissza is hozhatná..
- Hercegnő! - szólított Zayn a becenevemen, amit ő aggasztott rám. - Tudom, hogy min gondolkodsz! De ne tedd! Hülyeség így élni az életet! Harry nem fog visszajönni! És ezt be kell látnod! - sóhajtott, és egy aranyos pillantást vetett rám.. Sajnos igaza volt, soha nem fog visszajönni.
- Köszönöm Zayn! - mosolyodtam el, majd már az üres tálcát a kezébe nyomtam. - Niall hol is van? - néztem szemeibe.
- Elment Nando's-ba! Állítólag nem finom amit csinálok!
- Ma elmegyünk sétálni. Régen voltam csak úgy valahol! - tettem fel a kérdést, és váltottam témát..
- Elmehetünk! - villantott ezer wattos mosolyt. Fel állt és kiment a szobából. Sóhajtással dőltem vissza a helyemre és húztam a fejemre a párnát. Eldöntöttem valamit! Nincsen többé Harold Edward Styles! Ha azt akarja, hogy boldog leszek az leszek! Hiszen itt van nekem Zayn és Niall is. Imádom a hülye fejüket. Ha harc, hát legyen harc. Fájni fog neki ha boldog leszek! Meg nyugtatásképp nem kell semmit sem mondania. Miért nem húzta csak el a csíkot aztán kész. Rendben Styles! Egyszer kiderítem hol vagy. Elmosolyodtam a párnám alatt, őszinte mosolyom volt. Ennyire még soha nem éreztem magam jól, pedig csak feküdtem abban a szutykos ágyban...
Odamentem az ablakhoz, és a képeinket amiket Harry naplójából szedtem ki, kidobtam őket az utcára. Összetéptem mindent, úgy vitte a szél..
- Se veled, se nélküled? - motyogtam magamban, majd kicsit kihajoltam az ablakon. - Inkább nélküled! Mert boldog vagyok! - ordítottam ki az utcára. Varázslatosan megfújta a szél a hajam, így mintha minden rossz kiszállt volna belőlem.. Igen minden jó lesz. Be fogom bizonyítani, apámnak, Gracenek, és a többieknek is. Meg tudok állni a magam lábán, hiszen elment. És soha többé nem jön vissza...

Bocsi! De ezt a képet muszáj volt csatolnom!

És egy kis párbeszéd a komik érdekében.: ( ötletet adta L.T.P aki nekem személyen példaképem )

- Zayn! Szerinted ß.ß örülne ha meglenne erre a részre legalább 15 komija? - tette fel a kérdést hercegnő.

- Persze! Hiszen hamarabb hozhatná a következő részt! - kacsintott Zayn.

- Szóval csak komizni kell jó sokat, hogy jöjjön a 15. rész? - tette fel a kérdést Niall. Ekkor az írónő lépett be a szobába, és mosolyogva ledobta a táskáját.

- Miről beszélgettek? - mosolygott egy keveset.

- Édes kicsi szívem! Arról, hogy már mi is kíváncsiak vagyunk a következő részre! Megvitattuk mennyi komi kéne az újhoz! - nézett rá Zayn.

- Elmondasz egy kis kulissza titkot? - lépett hozzá közelebb Hercegnő, és teljesen előtte állt már. Fülét a lánynak nyomta. ß.ß Motyogott valamit, majd elnevette magát.

- Mit mondott? - nézett rá Niall Hopera.

- Azt, hogy nem fogja elmondani a kulisszatitkokat! - motyogott Hope. - Niall te most mit csinálsz?

- Engem érdekel a következő rész! Szóval komizok egy jó hosszú szöveget! - ezzel Niall pötyögni kezdett..

●13.Rész●

Hey sweeties!
Tudjátok, egyre jobban jönnek a nézelődők a blogra, remélem mindenkinek tetszik a történet.
Ha megtennétek válaszoltok nekem kommentben?
Miután elolvastad a részt persze!
- Milyen lett az új kinézet?
- Milyen lett a fejléc?
- Milyen lett a rész?

● Harry naplója ●

- Szeretlek! - suttogtam a fürdőben. Egyszerűen megnyugtatott, hogy hozzám bújt. Ahogy ölelt, mindene. Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküle. Haját szekáltam, miközben ő vigyorogva puszilgatta a fejem. - Harry. Elmesélsz nekem valamit? - emeltem rá a tekintetem.

- Igen! - zöld szemei csillogtak. Valamit nagyon meg akartam tőle kérdezni..

***

- Honnan tudtad, hogy lefekszem veled akkor? - néztem zöld szemeibe, igaz engem nem nézett inkább a plafont bámulta. Fejem a mellkasán volt, egyszer emelkedett, majd süllyedt, hihetetlen, hogy mennyire meg tud nyugtatni egy ember társasága.

- Megérzés! Tudod, a naplódba érdekes dolgok vannak. Mondjuk használt óvszer papír, rágó csomagolás, vagy csokis papír. - röhögött.

- Nem erre vagyok kíváncsi. - ütöttem egy kicsit meg.

- Ugyan, Hope! Csak várnom kellett, hogy meg add magad! - erre a mondatára kikerekedett a szemem. Megadni magam? Ezt ő előre kitervelte? Össze húztam a szemöldököm, majd rá néztem. Próbáltam nyugodt maradni, de egyszerűen, kiabálni tudtam volna. De egy hang nem jött ki a torkomon. Bámultam a nagy semmibe, már könnyek jöttek ki a szememből. Csak játék vagyok? Csak szex? Tudta Hazza, hogy merek nyíltan ezekről beszélni, de még csinálni is szeretem. De akkor.. Honnan tudta meg? Kitől tudta meg? Mikor tervelte ki ezt az egészet? Fel álltam az ágyról, és ott álltam mellette. Harry rám nézett látta, hogy valami nincsen rendben. - Minden rendben? - fogta meg a kezem, de azt azonnal kirántottam az övéből.

- Harry. Mond, hogy ezt nem gondoltad komolyan! - néztem rá könnyes szemmel. Fel állt, és a közelembe jött. Azonnal megmarkolta a derekam, és a falnak nyomott. - Harry kérlek válaszolj! - nyögtem egy aprót a végén, erekcióját azonnal nekem nyomta és szívni kezdte a nyakam. - Nem! - ordítottam és toltam el magamtól.

- Hope! Tudod, hogy szeretlek! Te is tudtad, hogy szeretsz! Innentől már csak várnom kellett. - mosolyogva ült le az ágyra.

- Honnan tudtad, hogy mit érzek irántad? - ráztam meg egy kicsit a hajam. Harry lehajtotta a fejét, haja csak csüngött a levegőben. Kezeit összeszorította, majd ki engedte. Többször ismételte meg ezt a mozdulatot, de fel sem nézett rám. Kettő kezem az ablakpárkányon volt, úgy néztem Őt. Valamit titkol előlem, látom és érzem is. De mit? Ekkor el engedtem az ablakpárkányt, és kijöttem a szobából. Lassan, és csendesen szedtem a lábaim egymás után a lépcsőn.. A konyhába mentem, leültem a pultra és a nemrég kiöntött innivalóm kezdtem el inni. Szép idő volt kint, de ez Hawaii emberek! Forogtam a forgószéken, nem gondoltam semmire, csak mozgattam magam jobbra balra. Utálom a semmit tevést, lehet ha itt lenne Grace akkor minden más lenne.. Röhögnénk, szórakoznánk, innánk, vagy csak üvegeznénk. Nem jó kettesben lenni, ilyen távol az otthonomtól. Ekkor Harry nyitott be a konyhába, és teljesen fel volt öltözve.
- Hope Clark! Elvihetlek egy randevúra? - mosolygott. Kikerekedett a szemem, furcsa, még soha nem randiztunk. Fel álltam, és elé mentem. 
- Harold Styles! Szívesen elmegyek veled egy randevúra! - meg sem vártam mit fog mondani. Felrohantam az emeletre, és keresgélni kezdtem ruhákat. Mindent kidobáltam a szekrényemből. Valami egybe ruhát akartam ami szellőzős, de mégsem van kint benne a seggem, ja és elegáns és szexi is...

Hope ruhája 

Baktattam le a lépcsőn, majd megláttam Harry kezében egy dobozt. Felém nézett, és a gyönyörű zöld szemeivel pásztázni kezdte el a ruhám. Gödröcskéi megjelentek. Mikor le értem hajam kicsit hátra dobtam, és figyeltem mint mond.
- Gyönyörű vagy! - suttogta a fülembe, és nyomta a kezembe a dobozt. Kinyitottam, nem hittem a szememnek. Egy gyönyörű magassarkú volt benne. de féltem is, nem igazán jártam még magassarkúban. - Szeretném, ha felvennéd! - nézett a szemembe. Mosolyogva leültem a kanapéra, így felvettem a gyönyörű cipőt..

A cipő

- Mehetünk! - álltam fel, de majdnem is is estem. Kicsit mászkáltam még, majd komolyan Harry felé kezdtem el menni, aki mosolygott. Utálom, hogy ennyire nem lehet a képéről letörölni azt a vigyort, néha már idegesít a mosolygása...

** A randi után, otthon **

Ültem az ágy szélén, annyira jól sikerült az estém. Harry felvitt egy csicsás étterembe, majd elmentünk megnézni a partot. Ott persze levettem a cipőm, de amint levettem Harry felkapott és úgy sétáltunk. Telefonját nyomkodva nyitottam meg a fényképeit, és haladtam mappákon át. Majd volt egy zárolt mappa is. Mi lehet a jelszó? Bepötyögtem valamit, rossz is volt.. "életem_szerelme" pötyögtem be, és azonnal be engedett a mappába. Kikerekedett a szemem a képek láttán. Hiszen majdnem mindegyik képen én voltam csak 14 évesen. Még anyáról és rólam is volt kép. Majd több olyan amin egy fiúval csókolózok. Teljesen belemerültem a kép nézegetésbe, és már sírni tudtam volna. Harrynek honnan van képe rólam? Anyámról? Vagy egyáltalán miért csókolóztam vele akkor? Honnan ismertem? Ekkor láttam meg, hogy kicsüng valami Harry táskájából. Kék volt, és lakat is rajta. Megfogtam, és berohantam a zárható mosdóba. Lehajtottam a vécé tetejét, és ráültem. Kinyitottam kulccsal a kis lakatot, ekkor tudtam, hogy ez Harry naplója.. Nem olvastam bele, csak a képeken mentem végig, amik persze be voltak ragasztva. " Hope Clark, szeretlek" olvastam el minden kép alatt. Majd egy kórház üveg mögül, fényképezett le. Ott feküdtem az ágyon, mindenféle csövek lógtak ki belőlem.. El kellett olvasnom a szöveget.

* Soha nem fogom tönkretenni az életét! Megmondtam, hogy eltűnök a helyszínről. Így is lett, nem nagyon bírom nélküle. Egyszerűen már fáj a magány. De én csak neki akarok jót. *

Kijöttem a mosdóból, Harry már az ágyon feküdt. Kikerekedett a szeme, mikor látta, hogy a naplója a kezemben van. Elindultam felé, de minden elhomályosult. Egyszer csak a földre estem, nem ájultam még el akkor. Mert hangokat hallottam, de egyszer csak be állt a síri csend...

●12.Rész●

Sziasztok!

Hoztam nektek egy részt, ha engem kérdeztek ez a legjobb.

Tényleg annyira mosolyogva írtam, hogy totálisan átéreztem Hope helyzetét.

Komolyan csak gondoljatok bele, hogy mit érezhet. Ezért egy kicsit kevesebb 

párbeszédet raktam bele, remélem tetszeni fog!

És.. Mivel megvan a 30 követőm, kemény határt állítok.

10 komment után jön az új rész.

Jó olvasást!

#offline

● Hey idiot! ●

Azt hittem fel fog robbanni, de nem. Leült az ágyamra és csak nézett maga elé, ennyire nyugodtnak még nem láttam. Kezeit összekulcsolta, úgy nézte az ágyam előtt lévő egyik fiókot. Fésű volt a kezemben, azt szorongattam, hatalmas sóhajtás után nézett fel rám. Zöld szemeivel megőrjített, de csak nézett. Ajkam kicsit beharaptam majd elengedtem. Mellkasom emelkedett majd süllyedt is. Megrémültem.

- Hope! - nyújtotta felém a kezét, kicsit megmozdultam és oda mentem. Hatalmas keze a csípőmet átkarolta úgy ölelt meg, hasamat a tincsei csikizték, de nem nevettem.- Kérlek! Mond, hogy nem szereted Őt! Mond, hogy csak egy kaland volt! - nézett fel rám. Szeméből könnycsepp jött ki, nem bírtam megszólalni. Elvesztem benne. Kicsi mosolyra húzta a száját, mintha olvasott volna a gondolataimban. Az elmémig hatolt, nem is volt neki olyan nehéz, mert be engedtem őt. Hajam miközben Harryt néztem, teljesen előre omlott. Elengedte a derekam, majd a csuklómat fogta meg. Kicsit húzott rajta, így az ágyra fektetett maga mellé. Lassan fordultam a jobb oldalamra, így szem magasságba kerültem vele. Göndör tincsei a paplanon pihentek, jobb kezemmel kezdtem el játszani velük. Hihetetlen dolgok történtek velünk az elmúlt időszakban. Hiszen amikor még a reptéren ültem megrémültem tőle, majd le is buziztam. Most meg mi van? Együtt vagyok vele, életem szerelmével akiről nem tudok semmit, de akkor is mintha ismerném, a távoli múltból. Mosolyra húzta a száját, mikor rám nézett. Szemem azonnal rá kaptam, megsimogatta az arcom, amire éreztem, hogy elvörösödök. Soha nem vörösödtem még el fiúnak, mindig csak mosolyogtam. De Harry ezt váltja ki belőlem, a tökéletessége egyszerűen elkápráztat, de ha dühös félek tőle. De így szeretem, így ahogy van. Miközben a szempillái rebegtek, hatalmas szemei pásztázták az arcom. - Hope! - szólított meg. - Te egy angyal vagy! - erre a mondatára kitágultak a szempilláim.
- Nem vagy angyal!
- Csak nézz magadra, Hope! Egy földre szállt angyal! - kacsintott.
- És ha egy űrlény vagyok, aki ki akarja szívni az agyad?  -húzogattam a szemöldököm, mire elnevette magát.
- Akkor én vagyok az Angol királynő! - hajolt felém. - Szeretlek! - megint belevörösödtem a mondatába. Tudom, hogy Harry mikor hazudik és mikor nem. Érezni lehet, hogy mit akar. Amikor az igazi, kimondja azt a szót, miután baromságot csináltál az, az igazi szerelem. Hiszen nem dühös, nem ment le szétverni Zaynt, és a szemembe mondta azt az ártatlan szót, amit egy fiútól nagyon régen hallottam. Könnycsepp jött ki a szememen, amit ő azonnal letörölt az ujjával. - Mi a baj, Hope? - aggodalmas volt, azonnal a hátára kapaszkodtam és magamhoz húztam. Lágyan kezdte el csókolgatni a nyakam, egyszer-kétszer meghúzta a fülcimpám a fogával, amit egy kisebb nyögéssel jutalmaztam. De akkor is sírtam.
- Harry...- nem is tudtam tovább mondani, megállt benne a szó. - Én.. Én nem akarlak elveszíteni! - nyögtem ki végül, mire felém kapta a fejét. Értetelenül nézett rám. - Félek! - halkultam el..
- Mégis mitől? -rázta meg sörényét. 
- Félek, hogy egyszer elmész, eltűnsz! - húztam még közelebb magamhoz. A mondataim a szívemből jöttek, nem is tudom miért menne el. De mintha egyszer már elhagytak volna. Sírni kezdtem, egyre jobban gondoltam a régi éveimre amik teljesen ki estek. Igaz nem volt mit hova gondolni, de akkor is akartam. Akartam látni a múltat. Amikor az emberek végignéznek rajtam, azért mert anyám híres divat tervező volt az felejthetetlen élmény, de rossz is. Az a baj, hogy ismernek az emberek, de távolról elkerülnek. 
- Hope! Neked semmiről nem kell félned! Mindig itt leszek, és megvédelek! - mosolygott és lágyan megcsókolt. Kezét derekam alá csúsztatta, úgy egy kicsit megemelt. Keze a nadrágom hátsó zsebébe csúszott. Kicsit megmarkolta a fenekem, majd elengedte de attól még keze a helyén maradt.
- Te vagy az én őr angyalom! - suttogtam, szemei megtalálták az enyémet. Orrunkat összedörgölte, majd az ajkával megcsípte az enyém. Szemem be sem csuktam, látni akartam őt. Ugyan úgy nézett mint én, megőrjített. Annyira tökéletes volt, a haja, a szeme, a teste, mindene. Egy szóval lehet megfogalmazni, gyönyörű. Lehet a fiúkra nem szokás ilyet mondani, mindig valami "helyes" vagy "szexisten" de Ő, Ő mindent egybefoglalt. Mikor elengedte a számat, nyakamat kezdte csókolgatni.
- Csak, hogy tudd! Most nem fogunk szexelni! - mosolyodott el, majd felállt felőlem. Értetlenül néztem rá, ki akart most? Lágyan kezdte el húzogatni a szemöldökét, majd a gardróbhoz ment, mikor kijött kettő hatalmas bőröndöl jött vissza. Felültem az ágyon, majd értetlenül néztem rá. - Haza utazunk! Aztán Hawaiira. - kikerekedett a szemem, erre csak mosolyogni tudott.
- Minek? Vagyis minek utazunk haza? - néztem a szemébe.
- Gondolom meg akarod egyszer mutatni, hogy hol laksz. Aztán meg elutazunk! Ugye mondtam, hogy Los Angelesbe megyünk. Hát a gépet arra most késtük le! - nézett az órájára. - Ezért elviszlek a szigetekhez! - megráztam a fejem, még mindig nem értettem minek de bele egyeztem. Igaz fogalmam nem volt, hogy hogy van neki ennyi pénze de azért rábólintottam..

****

A repülőn ülve néztem ki az ablakon. Harry keze a bal combomon volt. Mindig csak kifele bámulta, utálok repülőn ülni. Annyira félelmetes. Akkor minek nézek kifele? Meg kell szoknom a magasságot, és ha hányok legalább az ablakra megy, utána meg nem tudok majd kifele nézni. Furcsa gondolataim vannak.

- Hope! - szólt hozzám Hazza. Azonnal felé néztem. - Valami baj van? - arcomat kezdte el vizsgálni. Megráztam a fejem, majd egy lágy csókot nyomtam ajkára..

Eközben New-Yorkban (külső szemlélő)

A sulinak vége, ami azt jelenti, hogy mindenhol kamaszok és tinik. Csendes környéken van a Maslowh ház. De mégis csak dübörög a zene.  Mióta Hope elment, semmi nem ugyan olyan. Grace a szülinapos teljesen maga alatt van, míg a többi tinédzser táncol, vagy éppen issza a sört. 

- Grace! Most hívott Hope! - jött le a szülinapos anyukája az emeletről, Grace azonnal felkapta a fejét és anyukájához rohant.

- Minden rendben van vele? - tért rá azonnal a lényegre.

- Kérdezd majd meg őt! - mosolygott anyukája és az ajtó felé mutatott.. Gracenek kikerekedett a szeme, Hope láttán. Azonnal rohanni kezdett és barátnője nyakába ugrott..

Grace Maslowh~

Ott állt életnagyságban, és csak mosolygott. Azonnal rohanni kezdtem felé, és a nyakába ugrottam. Hihetetlen, hogy már egy hete elment.

- Grace! - hallottam meg törékeny hangját.  Háta mögött egy elég magas palit láttam meg. Elhúzódtam Hopetól, és egy lépés távolságot tettem.. Mit keres itt Harry? Hiszen azért ment el, hogy barátnőmnek jó legyen. Most meg itt van?
- Hope!
- Grace! Ő itt a barátom, Harry! Harry Ő itt a legjobb barátnőm Grace! - a magas göndör, a kezét nyújtotta.- Grace! Csak beugrottunk egy kicsit, megyünk is tovább! - tért gondolom a lényegre Barátnőm.- Boldog szülinapot! - vett elő egy kisebb dobozt. Amit kinyitottam, egy kulcs volt benne. Megnyomtam rajta a gombot, egy kocsi kezdett el villogni.
- Ezt nem kellett volna! - néztem először Hope, majd Harry szemébe.
- De igen kell! Nem minden nap lesz tizennyolc az ember! És remélem hasznát veszed majd! - puszilta meg az arcom. Ugyan ez Harryvel is megtörtént... Hamar búcsúzni kellett, de tudtam még visszajönnek..

Hope Clark ~

*****

Hawaii. Az a sziget, ahova mindig is el akartam jutni, egyszerűen csak süttetem a hasam. Hamar ott kellett hagyni New Yorkot, de most jó ez így. Mivel Grace úgy sem tud semmiről, még jobb. Kint a parton, éppen a szállásunk mellett.

- Harry! Neked aztán nem kellett volna házat venned! - csavargattam meg a haját, ami csikizte a hasam, mivel a hasamon feküdt drágalátos barátom.

- Hidd el! Direkt vettem házat! - mosolyodott el. Annyira furcsán beszélt miután találkoztunk Gracevel. Tiszta vibrálás volt köztük, de nem sokáig foglalkoztatott. Hiszen Hawaiin vagyok, azzal a fiúval akit szeretek..