●10.Rész●

Sziasztok! Meghoztam a 10.Részt, előbb már megírtam. De végül letöröltem mert nem tetszett!
Komizni, ér! Annyira örülök, hogy megvan a 23 feliratkozóm! Komizni!!! És szeretném ha meglenne a héten a 30! xx

^^ bowling ^^

Hatalmas alakja felém tornyosult, haja teljesen előre omlott. Csak mosolygott előttem. Megszeppentem, mikor a csípőmre tette a kezét ls beljebb tolt a házba. Majd elengedte, a fiúkat kezdte el nézni.

- Zack! - állt fel Zayn, és rohant oda a fiúhoz. Lepacsiztak, majd a többiekkel is, Harry mellém állt, hiszen én még mindig úgy álltam mint egy bábu. Megpuszilta a homlokom, és a csípőm is megfogta. Magához húzott.

- Ne félj! Jó barát! - suttogta a fülembe. Kicsit meg görbítettem a számat, de megint visszafagyott a komoly tekintetem. Ahogy a számomra teljes idegen, levette a kabátját, és a cipőjét is eldobta. 

- Szia Zack vagyok! - jött oda hozzám és nyújtotta a kezét kedvesen.

- Hope! - fogadtam azt el. Mikor elengedtem, gyorsan leült a kanapéra. Vettük példáját, és utána mentünk. Harry ölébe ültem mert már nem volt hely, mosolyogva nézték a fiúk a szeppentségem, hiszen mégis egy teljesen kigyúrt agyig tetovált palival ülök egy "szobába". 

- Nem kell tőlem félni! - mosolygott mellettünk Zack.

- Nem félek! - tettem karba a kezem.

- Bo! - ugrott elém, és sikított egyet. Kicsit összerezzentem, és Harryhez bújtam.

- Ez nem vicces! - tettem megint karba a kezem.

- De igen az. - mosolygott Harry. - Amúgy nem hívod fel apudat, hogy minden rendben? - terelte a témát. Tényleg fel kéne hívni aput, ahogy ismerem kinézi, hogy elütött egy vonat, vagy egy autó. Felpattantam Harry öléből és a telefonomat kezdtem el keresgélni. Meg is lett, kikerestem apu számát, és már az erkélyen csörgetni kezdtem el..
- Szia kicsim! - köszönt apa lelkesen.
- Szia apa! Mi újság? - hatalmas vigyorral a számon tettem fel a kérdést.
- Semmi különös, és veletek? - kérdezett rá. Ekkor kettő erős kezet éreztem a derekamon, teljes testét nekem nyomta. Alig bírtam ki, hogy ne nyögjek, de a levegőt is akadozva vettem már.
- Minden.. uh Rendben! - szaladt ki a számon a kicsiny mondat. Megfordultam, és Harryvel találtam szemben magam. Röhögött csendesen, de már majdnem kitört. Ráztam a fejem, és mutogattam, hogy mennyen arrébb.
- Mi van Harryvel. Jó fej kedves? - tért át apa egy másik témára.
- Igen, nagyon kedves..- mondtam ekkor Harry kicsit hátrább lépett, majd mellém. Úgy néztük visszafordulva a tájat. 
- És.. mi van a többiekkel? Zayn és Niall milyenek?
- Zayn egoista, Niall meg kajás! - röhögtem el magam. 
- Kicsim most mennem kell! Sajnálom, de Grace már nyavalyog! - ezzel le is tette. Sóhajtva, zsebre hajítottam a telefonom, majd Harry újra elém mászott. Mosolyogva, csókolt meg. Kezét a derekamra tette, és magához húzott. Haja csiklandozta a homlokom. Éreztem, hogy mosolyog. Egyszerűen isten, vagy egy angyal.
- Beszélnem kell majd apáddal. Meg kell vitatnunk, hogy ki hívhat kicsimnek! - engedett el az ajkaival. Mosolyogva megráztam a fejem, majd elengedtem az előbb megfogott nyakát. Bementünk a nappaliba, még  mindenki ott ült, csak mást csináltak.
- Ne kockuljatok! - szóltam árjuk, mire mindenki felkapta a fejét.
- Elintéztem! Ma bowlingozni megyünk! - jelentette ki Zayn. Kikerekedett a szemem, imádok bowlingozni! - Este 6-ra mindenki legyen kész! - Ezzel felment a szobájába..

^^Este 6^^

Ahogy beléptünk a bowling terembe azonnal hevesebben kezdett verni a szívem. Szeretek bowlingozni, régen a hobbim volt. Egy, két héttel ez előtt meg a szörf kötött le, igaz még most is.

Azonnal megfogta Harry a kezem, és a pulthoz vezetett.

- Hányas cipőt kértek? - fordult felénk Samanta ( ?! ) - Ó sziasztok! - mosolygott, és ölelt át először engem.

- Szia! Te itt dolgozol? - néztem rá.

- Ma vettek fel próbaidőre! Na de hányas cipők lesznek? - nézett ránk. Először Harry, majd Zayn és Zack, aztán Niall mondta el a cipőméretét.

- Nekem 37-es lábam van! - mosolyogtam, mikor a kezembe nyomták a kicsi cipőt.

- Te aztán nem élsz nagy lábon! - mosolygott Zayn. - Zack, Niall! Megyünk? - indult  a pálya felé. Én még kértem egy ásványvizet, közben Harry is elment játszani.

- Te meg miért nem mész? - lökött meg egy kicsit Sam.

- Nekem bűntudatom van! - fordultam felé. - Miattam nem vagytok együtt! - néztem a pultot.

- Figyelj, Hope! Ez nem a te hibád! Majd megérted, mikor elmondja! De ne erőszakold rá! Érted? - mosolygott, de komolyan beszélt.

- Értem! - ezzel fel álltam, és a pályát vettem célba. Azonnal egy golyót kivettem, és gurítottam még Harry előtt. Minden bábu ledőlt, és a pontjaim már majdnem a maxot ütötték.

- Igazi ellenfelem van! - gurított ő is! Ugyan csak tarolt. Megint megfogtam a kék golyót, és megint taroltam gurítás után.

- Harry ezt nem hagynám! - szólt Niall. Előkapta a telefonját.- Ezt tweeteljük! Lefényképezett minket, kicsit homályos kép lett mert sötét volt a teremben.

@Nialloffical.: @Harry_Styles. Vigyázz! Igazi ellenfél! - olvastam el a twitter bejegyzését. 
@Harry_Styles.: @Hope_Clark. Úgy sem győzöl le! - azonnal vissza kellett írnom.
@Hope_Clark.: Ha győzök ma bulizunk^^! - ezzel zsebre vágtam a telefonom, és egy új golyót fogtam meg. Azonnal elhajítottam..

~ 30 percel később ~

- Mondtam, hogy én fogok nyerni! - nyújtottam ki a nyelvem, és adtam oda Samantának a cipőm.
- Kifáradtam! Holnap megyünk inni! Hiszen úgy is szülinapod lesz! - mondta Harry. Ki is ment a fejemből, hogy milyen nap van.
- Akkor ott holnap nem csak buli lesz! - húzogatta a szemét Zack. 
- Zack! - szóltam rá, kifizettük az estét, és kijöttünk a teremből. Gondoltuk hazasétálunk hiszen ittunk egy kicsit, alig éltem már és ezt Harry is észrevette. Azonnal a hátára kapott, addig én a nyakát átkaroltam.
- Te nem vagy fáradt? - suttogtam.
- Hidd el az vagyok, de miattad kibírom! - erre a mondatára azonnal benyomtam a szunyát.. 

●9.Rész●

Hellóka! Újra itt vagyok, mivel megfenyegettek így hamarabb hoztam a részt!

Határt állítok! 12 komi után jön a 10.Rész.

● Váratlan vendég ●

Hope Clark~

Reggel a nap sugarai ébresztettek, egy igen erős kéz húzott magához. Tudtam, hogy Harry az. Kicsit kinyitottam a szemem, és azonnal göndör fürtjeivel találtam szembe magam. Halkan szuszogott, mosolyra húztam a szám, mikor éreztem, hogy mocorogni kezd mellettem. Fel akartam ülni de nem hagyta, elröhögte magát. Kipattantak a szemeim nevetésétől, és hatalmas sebességgel felültem, a szorításából ki szabadultam.
- Jó reggelt Csipkerózsika! - mosolygott rám kajánul. Felült mellettem, így láttam, hogy csak egy bokszer van rajta. - Asszem a tegnap este nagyon jól alakult! - dörzsölte meg a haját, majd lökte el a szemébe lógó tincseket.
- Harry. Én nem akarom, hogy Samantával szakítsatok. Aranyos lány, egész jóban is vagyok vele.
- Samanta megérti! Te ezen ne rágódj! - csókolta meg az arcom.
- Hogy értené meg? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Úgy, hogy ismerem! Ismer téged! Mindent tudok róla, és rólad is! - mosolygott, majd visszafeküdt az ágyra. Hátra dőltem én is, így a karjában kötöttem ki. Nem sokáig maradtam úgy, jobb könyökömre támaszkodva kezdtem el csikizni a haját.
- Mindent tudsz rólam? - húztam fel a szemöldököm.
- Igen! - mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra.
- Akkor teszt! - ültem török ülésbe. - Mikor születtem?
- 1995. Március 15! - mosolygott. Ezt meg honnan tudja? Na mind egy. Rágódtam egy kicsit a következő kérdésen.
- Mióta nem vagyok szűz?
- 15 éves korodban vesztetted el egy mosdóban! 
- Ezt honnan tudod? - ráncoltam össze a szemöldököm. Nem is kérdeztem tőle többet, ha ezt tudja akkor tényleg mindent tud.. Felpattantam az ágyról, és az ablakhoz mentem.
- Mi a baj? - ült fel.
- Szörfözni akarok! - tettem csípőre a kezem.
- Hamarosan utazom el úgyis L.A-ba akkor jöhetsz velem! - mosolyodott el.
- Mikor akartad elmondani, hogy elmész? - ültem le az ágyra. 
- Jöttél volna így is, úgy is velem! - húzott magához. Ennyire magabiztos? És ha nem megyek vele? Furcsa nekem, hogy miattam dobja Samantát majd azonnal elvisz Los Angelesbe, furcsa. Nem sokáig kötött le a dolog, leültem az ablak párkányra, majd gondolkozni kezdtem. Néztem, hogy a nap teljes pompájában ragyog. Gyönyörű volt, majd lent hallottam egy kocsi meg állását. Lejjebb néztem láttam, hogy Samanta, Zayn és Niall jönnek befele. Itt az idő! - gondoltam magamban majd fel álltam. Harry már teljesen fel volt öltözve.
- Gyors vagy!  - mosolyogtam. Közelebb jött és egy csókot nyomott a számra.
- Mehetünk? - biccentett az ajtó felé. Végignéztem magamon, hogy csak egy alvósba vagyok. De bólintottam, megfogta a kezem és elkezdett kivinni az ajtón..

Samanta Jessey ~

Tudtam, hogy mi történt éjszaka Harry és Hope között. De mit tegyek? Ha egyszer ez jó Harrynek akkor nem kötök bele az életébe. Mondta nekem a járásunk előtt ha visszakaphatná Hopeot otthagyna, akkor csak mosolyogtam rajta, hiszen nem tudtam, hogy ez bekövetkezik. Lehet, hogy egy világ összeomlik bennem, miután bemegyek a házba. De nekem Fontos Harold, nem kötök bele az életébe. Hope meg nem tud semmiről, így vele sem fogom megszüntetni a kapcsolatot. Kedves lány, és fiatal is. Ahogy beléptünk az ajtón, fentről már ajtónyitódást hallottunk. Zayn, leült a foteljába, míg Niall a konyhába ment.  Halk lépteket hallottam, majd megláttam őket. Hope fel sem nézett. Egész végig a padlót nézte, Harry sajnálkozva nézett rám, majd elmosolyodtam. Lejöttek mind a ketten, és megálltak velem szemben.
- Sam. Itt az idő! - ennyit mondott Harry. A nyakába ugrottam és szorosan megöleltem.
- Tudom! - nem akartam elveszteni magam, mert tényleg szerettem. Lassan elengedtem, és megfogtam Hope vállát. Kicsit feljebb emeltem azt.
- Én.. Sajnálom! - mondta akadozott lélegzettel. Egy könnycsepp gördült le a szemén, majd megöleltem. 
- Hope! Ez így alakult! Semmi baj nincsen! Szeretném ha tartanánk a kapcsolatot! - mosolyogtam, majd leírtam neki a számom. - És veled is Harry! - fordultam oda hozzá. Felcsillantak a szemei, majd kacsintott egyet.
- Én akkor most megyek! - intettem a fiúk felé.
- Samanta! - szólt utánam Hope. - Én szeretném megköszönni, hogy..
- Semmi sincsen ebben Hope! Majd egyszer megérted! - ekkor Harryre néztem. Aki még mindig mosolygott. Kijöttem az ajtón, beültem a kocsiba, majd elhajtottam..

Hope Clark ~

Nem kissé lepett meg Samanta. Annyira nyugodt volt, szerintem ez a lány még soha nem kaptam fel a vizet. Ellentétben én bármin felkapom magam. Ekkor Niall kijött a konyhából, és azonnal elejtette a tányérokat. 
- Harry! Hope az én csajom! - célzott arra, hogy fogjuk egymás kezét.
- Haver! Tudom, hogy mi van! - vette elő a naplómat (?!) a pólója alól. 
- Te ezt mindig magadnál tartod? - téptem ki Harry kezéből. Elmosolyodott majd bólintott egyet. Niall felszedte a a szilánkokat, nem figyeltem igazán rá. Harry a derekamra tette a kezét, és közel húzott magához.
- Harry! Ti akkor most..- kezdett bele Zayn.
- Igen! - adtam a választ, és megcsókoltam Hazzát. 
- Akkor felesz és mersz? - pattant ki a konyhából Niall. Egész jól viseli, hogy "szakítottunk" de igazából nem is érzünk egymást iránt semmit, így könnyebb is. Bólintottam mire Harry is. Megfogtam a kezét, és leültünk a szőnyegre. Zayn addig hozzot, jó kis pálinkát, és whiskyt. Niall addig egy üveget.
- Ki kezd? - emelte fel a fejét Harry.
- Hope! - mutatott rám Zayn. Elmosolyodtam, és megpörgettem az üveget. Pont rajta állt meg. - Felelek! - mondta azonnal.
- Szűz vagy? 
- Nem! - ekkor megfogta az üveget, majd pörgetett. Harryn állt meg.
- Merek! - kezdett azonnal bele.
- Vetkőztesd le Hopeot úgy mint tegnap! - mondta kacér mosollyal.
- Honnan tudod? - néztem rá, majd elmosolyodott.
- Most mondtad el! - röhögtek mindannyian. Harry rám nézett, látta én ezt nem akarom. Levette a pólóját és bedobta zálognak. Egy halk "köszönöm"-öt tátogtam neki majd újra játszani kezdtünk...
Hatalmas kopogásra lettem figyelmes, fel álltam és az ajtóhoz bicegtem. Kinyitottam az ajtót, nem várt személlyel találtam szembe magam.
- Te meg mit keresel itt? - néztem rá. Mosolyogni kezdett, majd teljesen fölém tornyosult. Váratlan vendégünk akadt...

És egy kép amin Hopenak Barna a haja!

Remélem tetszett a rész! KOMOLYAN szombaton hozom a kövit! xx

Semmi jó!

Sziasztok!

Rossz hírrel jöttem, vagyis nekem rossz.

Egyre csökkenek a komik, tudom, hogy nem mindenki akar komizni, én is így vagyok. De ha tetszik a blog akkor komizok, szeretnélek titeket megkérni, hogy komizzatok! Ha látom, hogy érdekel amit írok akkor hamarabb tudom hozni a részt ( ösztönzés )

Tudjátok, hogy imádlak titeket! Meg, hogy miattatok írok!

Egyszerűen most azt szeretném kérni, hogy a 22 főből

komizzatok ide ehhez a bejegyzéshez!

Nem a 8. Részhez hanem ide!

Köszönöm megértéseteket, most gondolkoztam.

Arra jutottam ha nem komiznak, nem is sokan, hanem legalább az olvasóim fele nem komiz akkor örökre leállok az írással.

Döntések hegye... 

Sorry. #offline

●8.Rész●

Drágaságaim! Egyszerűen nem értem, megírtam a részt és most írhatom újra. Egyszerűen nem tom, hogy mi van velem. Na nem érdekel, meghoztam a részt, Vali Veres ne küld el minden részhez a blogod! Elkezdtem olvasni, csak még nem fejeztem be! Nem fogok komizni, mert nem szoktam olyan blogokhoz amik nem annyira tetszenek. ( összesen 3 blogot olvasok ). Meghoztam a részt. Kicsit rövid lett, de Perverz! 

● Most mit tegyek? Szeretem!●

Felrohantam Harry után, miután mindenki lelépett itthonról. Samanatval mentek bulizni a többiek. Én meg nem fogok egymagamban ücsörögni, úgy szedtem a lábaim mint még soha. Ahogy benyitottam a szobába, Harry az ágyamon feküdt és a naplómat (?!) olvasta. Kikerekedett szemmel, nézegette, így nem is látta, hogy bejöttem. Jön a terv!
a, megkéri szépen!
- Harry! Kérlek tedd le a naplóm!
- Nem!  - adta a választ.
b, Leteper, elvesz, győz! - gondoltam magamban, majd rohanni kezdtem a fiú felé. Azonanl ráugrottam és kitéptem a naplóm a kezei közül. Azonnal eldobtam, majd meg akartam pofozni. De gyorsan felült, és megragadta a kezem. Erősen kezdte el szorítani.
- Komolyan? Csak meg akart védeni tőlem? - jobban szorította nagyon fájt. - Válaszolj! - ekkor kicsit hátra húzta azt.
- Én nem tudom mit akar! Ez fáj! - néztem a csuklómra, már könnyek jöttek ki a szememből. Azt hittem aranyos, és kedves fiú. De nem! Gondolat menetemből Ő zökkentett ki mikor elengedte a csuklóm. Azonnal magamhoz kaptam a kezem, majd megvártam míg az előttem térdelő Harry kicsit eltávolodik tőlem. 
- Ezt visszakapod! - röhögtem el magam!
- Hazudtál te kis mocsok? - tepert le és kezdett el csikizni! Majdnem megfulladtam a röhögéstől, de nem hagyta abba. Minél jobban csinálta, majd egyszer a derekamat csípte meg. Akkorát röhögtem, hogy rám borult az ember. Centik választották el ajkainkat, majd azonnal dörzsölni kezdte el az övét az enyémen. Most gyengéd volt, meg sem csókolt, csak dörzsölt. Kezei a fejem mellett támasztották őt, így felettem "feküdt". Ekkor csak mi voltunk számomra. Minden kívülállót kizártam, ami körülöttünk volt. Egyzer a számba harapott mire felnyögtem, majd  a szemébe néztem. Cikázó zöld szemei, már lángba borították a testem. Hope! Ez a szerelem! Akkor döbbentem rá, hogy szerelmes vagyok Harrybe.
- Ezt nem lehet! Barátnőd van! - löktem le egy kicsit magamtól. - Nem fog miattam tönkremenni a kapcsolatotok!
- Szerinted ha szeretném, most veled lennék? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Nem szereted?
- Már nem!
- Miért? - kikerekedett a szemem.
- Miattad! - ekkor megcsókolt. A szava hallatára azonnal megragadtam a tarkóját és magamhoz húztam. Felsőtestem érintkezett az övével, ahogy csókolt. behunyt szemem alatt elképzeltem őt,  teljesen megragadta a szívem. Csak húz, és húz hozzá közelebb. Megfogta a csípőm, és megszorította. Lábaim ketté váltak, így közéjük férkőzött. Egy percig nem hagyta abba a csókolásomat. 
- Harry! - szóltam rá mikor a ruhadarabokon keresztül ágyékát az enyémnek nyomta. - Nem lehet! - ezzel kijött a lábaim közül. Azt hittem megsértődött, de nem. Az ajtóhoz ment amit becsukot majd bezárta. Ablakhoz ment, ahol behúzta a sötétítőt. Még sötétebb lett a szobában, mivel már este volt. Újra felém mászott, majd a csuklómat fogta meg. Lágy puszit nyomott rá.
- Sajnálom! Nem akartam, Hope! - megint csókolni kezdte el. Kirázott a hideg, hogy egy ilyen dögös pasi engem csókolgat, engem a kis senkit. Mikor elengedte a csuklóm, hátrébb lépett. Levette a pólóját, majd a nadrágját is. Magam is levettem a pólóm, de kínzó lassúsággal szabadultam meg az anyagtól. Közben a hajamat kitöröltem a szememből, így rá láttem, hogy Harry már egy bokszerben áll előttem.  Mosolyra húzta a száját, majd felvett az ágyról. Azonnal a dereka köré tettem a kettő lábam, így megtartottam magam mikor a falnak nekidöntve elengedett. Egy kézzel simogatta az ajkam, míg a másikkal profin csatolta ki a melltartóm. Mikor le esett rólam az utolsó felsőtesét anyag,kikerekedett a szeme. De nem nyúlt kebleimhez, inkább a testét nekem nyomta, így már éreztem a fenekemnél a nem kis dudort. Kicsit nagyobbat nyögtem. Haját kezdtem el simogatni a tarkójánál.

Letett az ágyra, majd megint magamhoz húztam. Elkezdte szívni a nyakam. Ameddig szívta az érzékeny területem kezével bejárta a testem. Nadrágomnál megállt, éreztem eltávolodni az ajkát a nyakamtól, majd a szemeit láttam amik megtelnek vággyal. Aprób bólintottam majd elkezdte rólam lecibálni a nadrágot is. Nehezen ment neki, mert ez nagyon feszülős fajta. Mikor sikerült, már lihegett, és meglátta a francia bugyim.

- Örülök ha a lányok nem csak tangát hordanak! - reszelős hangja megőrjített. Annyira kívántam már őt, hogy azonnal magam kaptam le a bugyim és labdolt a többi ruha között. - Rossz ez a ruhadarab! - távolította el magáról a bokszert.

 Harry Styles ~

Úgy feküdt a karomon mint egy angyal, aki ki van szolgáltatva nekem. De nincsen, egyszerűen most rádöbbentem, hogy imádom őt, és nem csak a szex miatt. Ahogy csókolt, ahogy csókol, mindent amit csinál vagy csinált. Jól esett, igaz még a kínzásai is. Ahogy a hajam piszkálta, még a karjaimban is. Őrjítő. Ekkor megszólalt a telefonom. Megnéztem a kijelzőt, Zayn.

- Ezt fel kell vennem! - suttogtam majd egy puszit nyomtam a fejére.

- Én meg megyek zuhanyozni! - kacsintott és fel állt.

- Várj meg! - mosolyogtam, majd kinyújtotta a középső újját! - Még egyszer? - felnevetett, majd becsapódott a fürdőajtó. Felvettem a telefont.

- Héj jófiú! Nem jöttök el moziba?

- Most nincsen kedvem! - adtam a választ.

- Hát jó! Reggel már Samanta nem lesz otthon mert anyukájához kell mennie! - ezzel letette. Vállat vonva kimásztam az ágyból, majd a hajamat ráztam meg. Kicsi izzadság cseppek hullottak szét. Mosolyogva bementem a fürdőbe. Hallottam, hogy Hope még mindig fürdik, így azonnal be akartam állni a kabinba.

- Ne! 

- Láttalak már meztelenül! - röhögtem, igazat kapva kinyitotta az ajtót, amin hamar bemásztam. Nekem dőlt, így a hátán csurgott le a víz, gondolkozni kezdtem. Hogy mondjam el Samantának, hogy vége? Tudom, hogy megérti! De lehet, hogy bármit megtesz, hogy szétszedjen minket, egyszerűen bízok benne, de nem is. Puszilgatni kezdtem Hope fejét. Aki felnézett a kék szemivel. Gyönyörűek neki. Mosolygott majd lágyan puszit nyomott az ajkamra.

- Baj van Harry? - kerekedtek ki a szemei.

- Semmi baj! - mosolyogtam, majd magamhoz húztam. - Semmi baj nincs, Hope! [..] 

●7.Rész●

Hey sweeties!

Tudtátok, hogy imádom az olvasóimat?

Na akkor most kijelentem.: Imádom az olvasóimat!

Amikor belekezdtem először ki akartam törölni a blogot, de jöttetek ti, 

és segítetteket nekem! Tőletek jön az ötletem, ezt szeretném megköszönni egy

nagyon hosszú résszel! Ti vagytok a mindeneim! Komikat szeretnék látni!

+ Lehetne néhány rendszeresem? ( *HarryCukiNézés* ) 

Na csak ennyi lenne! Jó olvasást! #offline

● Mennyünk fodrászhoz ●

Hope Clark ~

Mi az, hogy én mától Niall Horan barátnője vagyok? Nem vagyok egy fésű amit csak úgy lehet birtokolni. Miért lenne nekem fájdalmam, hogy Harry Samantával jár? Nem értem a fiúkat, habár soha nem lehet rajtuk ki igazodni, egyszer ez, másszor az. Holnapra összejön Vanessa Hudgensel? Mert neki így van kedve na nem! Harry és Samanta itt ülnek mellettem és nyáladzanak, kiráz a hideg, hogy hogyan lehet ilyen szinten szerelmesnek lenni. Lehet azért mert még nem voltam szerelmes igazán? Lehet, de akkor is!

- Na én felmentem! - adtam magamnak a parancsot majd valaki elkapta a kezem.

- Hope! Samanta arra gondolt, hogy jobban meg ismerkedjetek elmehetnétek plázázni. Hiszen azt minden lány szereti! - adott ki magából mindent Harry.

- Nekem jó! - néztem rá a lányra. Elmosolyodott, majd szólásra nyílt a szája.

- Akkor kettőkor elmegyünk! - ezzel Harry elengedte a karom, és felrohantam a szobámba. Elővettem a naplóm, amit 15 évesen nyitottam anya halála után, és elkezdtem jegyzetelni.

" Kedves naplóm! ( Ha kedves vagy )

Túlságosan is jól érezem magam már itt, nem hittem, hogy ennyire jó fejek a fiúk. Igaz még semmit nem tudok róluk, e azt igen, hogy Niall barátnője vagyok ( nem tudom miért ) Igazából ma megismertem Samantát aki kedves Styles úr barátnője. Nem tudom, hogy mi fog kisülni a kettő órakor induló vásárlásunkból. Jófej csajnak tűnik, nem olyan aki féltékeny mert a pasijával egy másik csaj egy házban él. Én kedvelem, majd meglátom, hogy a dolog visszafele milyen. Amit még le akartam írni róla az a mosolya. Egyfolytában mosolyog, mintha az élete teljesen boldog lenne. Egyszerűen le sem lehet róla törölni a vigyort. Este jelentkezem! Puszi Szia! " 

Ezzel betettem a fiókom legeldugottabb részébe, gyorsan betoltam a fiókom majd leültem az ágyamra. Kezembe vettem a laptopom, és a telefonom is. Gondoltam megnézek egy jó kis  filmet, kutattam a letöltéseim között a Csillagok Háborúja című filmet.

Gyorsan beraktam majd eldőltem az ágyon, ölembe tettem a laptopom, és a telefonom magam mellé. Hajamat gyorsan kivettem a szememből ( mert belement ) és úgy kezdtem el nézni a filmet.

Samanta Jessey ~

- Harry! Nagyon cuki ez a lány! - mutogattam aranyosan mire elmosolyodott barátom. Hihetetlen, hogy tud vele egy fedél alatt lenni. Tényleg színpatikus Hope, nem olyan mint a többi lány, hogy ki van cicomázva. Nekem nagyon "bejön" ha fiú lennék és nem lenne neki Niall ráhajtanék.

- Szerinted igaz amit Niall mondott? Hiszen csak egy napja van itt Hope! - nézett rám gyönyörű zöld szemeivel. Na igen, ezt én is furának tartottam.

- Mi van ha előtte is ismerték egymást? - tettem fel a kérdést. Megint elmosolyodott, majd az asztalt kezdte el nézni.

- Lehetetlen! Hiszen tőlem kérdezett meg mindent Niall róla! - adta a választ.

- Igazad van! - erre betört a kettő fiú a szobába és táncoltak örömükben. - Ti aztán elvagytok! - röhögtem és fogtam meg Harry kezét. Niallen fűszoknya volt, Zaynnen meg egy bokszer meg egy kókuszdió melltartó.

- Most miért? Olyan szexi vagyok! - simogatta meg kókuszdióit Zayn.

- Nagyon! - ráztam a fejem még mindig röhögve.

- Ne szóld le őket! Tudom, hogy én szexibb vagyok! - suttogta Hazza a fülembe.

- Azt lefogadom! - suttogtam vissza mire Zayn kikerekedett szemmel megállt a táncolásban. Niall még mindig a csípőjét rázta, és csinálta a Hawaai táncokat.

- Kikérem magamnak! Te még nem láttál engem döngetni! - erre húzogatni kezdte hátra a kezét, és a kicsi Zaynt kitolta.

- Hidd el! Nem is akarom! - ráztam a fejem.

- Most megsértettél! Megyek Hopehoz! Ő majd megmondja, hogy milyen szexi vagyok! - ezzel kiment volna, ha Niall meg nem fogja a kezét.

- Hozzá ne merj érni a csajomhoz! - ezzel Zayn lehajtott fejjel, leült a velem szemben lévő székre.

- Biztos vagy benne? - húzódott pervez mosoly a szájára.

 Igen! - ezzel fel álltam, el engedtem Harry kezét. - Felmegyek Hopehoz! - ezzel kiszaladtam a konyhából. Gyors léptekkel felmentem az emeletre, majd megkerestem Hope szobáját. Mivel minden tárva nyitva volt mint mindig ezért nem kellett sokat keresnem. Harry szobájával szemben volt, az enyém mellett. Kopogtam, majd megvártam a "jöhetsz" szót.

- Zavarlak? - néztem rá a lányra aki hatalmas szemekkel vette fel a szemét a laptopjáról.

- Filmet nézek! De ha akarsz te is Csillagok Háborúját nézni akkor jöhetsz! - mosolygott. A kedvencem ez a film! Ki nem hagyom!

- Hozok nasit! - ezzel lerohantam a konyhába. Lent a fiúk Harrynek táncoltak, amin kicsit kinyúlt a szemem.

- Mi ez a nagy sietség? - nézett rám Harry.

- Hopeppal filmet nézünk! - tettem be a popcorn-t a mikróba. Egész hamar kész lett, kivettem 2 csipszet , két literes kólát, meg kekszet, na meg a mogyorót. Nagyjából két tálcával rohantam fel az emeletre. Furcsa nem? Olyan sokan vannak olyanok akik féltékenyek lennének az én helyemben, de mire kell féltékenynek lennem? Harry szeret, ez a lényeg. Nem olyan, hogy megcsaljon. 

Vagyis olyan, de nem teszi. ( xd )

Hope Clark ~

- Te aztán felpakoltál! - állítottam meg a filmet, és tettem ki az ölemből a laptopot, segítettem Samnek behozni a ketőt hatalmas tálcát.
- Egy egész Csillagok Háborúja filmet néznünk meg! - nézett rám komoly fejjel.
- Jogos! - kaptam be egy mogyorót.
- Na akkor? - pattant be mellém az ágyba. El is indítottam a filmet.

~Délután kettő óra!~

Hatalmas sebességgel mentem be a fürdőbe átöltözni. Az egész filmet megnéztük meg még kettő sorozatot is. Tényleg kedvelem Samantát, folyton ölelgetett és még le is köpött egy kicsit. Szerintem kedveljük egymást, felvettem ezt.:

Ez a kedvenc összeállításom. Igaz a cipőt még nem hordtam soha, hiszen még soha nem jártam magassarkúban, de most itt az ideje. Hajamat kicsit ki engedtem, majd kivasaltam.

- Hope! - jött be Samanta a fürdőbe, aminek az ajtaja tárva nyitva volt. - Hű! De csini vagy! - ahogy végignéztem rajta, nagyon cuki volt ő is.

- Te is szexi vagy! - ezzel visszanéztem a tükörbe.

- Miután letetted a hajvasalót, indulunk jó?

- Rendben! - ezzel kiment. Mosolyogva néztem végig magamon a tükörben. Amikor már ténylegesen elraktam a hajvasalóm kimentem a fürdőből, és zsebre vágtam a telefonom. Felvettem egy táskát, majd lerobogtam a földszintre. Ahol azonnal 4 szempár ütött rajtam tekintetet.

- Mondtam, hogy szexi! - nézett rá Samanta Harryre.

- Jók legyetek! - jött oda hozzám Niall és nyomott egy puszit a homlokomra. Ha nem lennék ebben a helyzetben letoltam volna neki egy pofont, de nem akarom mindenki előtt, hogy földre essen.

- Na sziasztok fiúk! - ezzel kijöttünk az ajtón.

Plázás után a taxiban!

- Szerintem szép lett! - néztem meg egy tincset a hajamon. Meg utáltam a szőkét, így gyorsan bementünk a fodrászhoz és befestettük természetes barnára.

- Szerintem is nagyon! Jobb mint a szőke! De ez a kék a pólódon micsoda? - mutatott a hasamra. Majd felpöckölte a pólóm így látszódott a köldököm. - Neked mióta van piercinged? - ezt látta a fehér pólóm alatt. Kicsi kék virág alakú piercing.

- Egyébként anyukámé volt! Csak.. - megakadt a szavam.

- Nem kell kimondani! Értem! - ölelt meg. Cuki ez a lány. 

- Kérem itt álljon meg! - szóltam, hogy nem mennyünk túl a házunkon. Gyorsan kifizettem a taxit, majd becipekedtünk a szatyrokat. Igaz nehézkesen de bejutottunk a házba.

A fiúk filmet néztek, de mikor ledobtuk a szatyrokat mindenki felénk nézett.

- Mi a szar van Rajtad? - kiáltott rám Harry.

- De tiszta cuki! Jobb mint az előző! - szóltam neki vissza.

- Szerintem is jól néz ki! - egyezett bele Niall.

- Szerintem is jó! - nézett rám Zayn.

- Hülyékkel vagyok körülvéve! - ezzel Harry felrohant a szobájába...

●6.Rész●

Hey sweeties!

Úgy döntöttem, hogy 2-3 naponta fogok hozni részt.

Nem tudom, de ti se és én sem tudok várni 1 egész hetet!
Kitettem a chat ablakot így lehet kérdezni tőlem.
Nem lesz határ! Eldöntöttem, aki olvassa a blogot és érdekli 
az tesz az újabb részért! Aki meg nem komizik, az legalább olvassa, látom a 
feliratkozókból, hogy hányan olvassák! Ennyi lenne! #offline

 ~ Samanta ~

Hope Clark~ 

Úgy keltem fel, mint akit vagy háromszor hasba vágtak volna, nyögdécseltem mint egy ember aki a halálán van. Mikor fel ültem kicsit körülnéztem a hatalmas szobában. Ablak fele tekintettem, kocsi leállását hallottam meg, így fel álltam és az ablakhoz siettem. Harry fekete kocsijából, egy szőke nő szált ki. Aranyosan nevetett, és mosolygott. Mikor Harry is kiszállt, átrohant hozzá és megfogta a kezét. Hazzával kézen fogva jöttek be a házba. Hallottam ajtónyitódást, és csapódást. Befutottam a privát fürdőmbe, felkötöttem a hajam. Kicsi sminket dobtam fel, mivel nyár van és meleg így felvettem ezt.:

Megmostam a fogam, és már készen jöttem ki a szobából. Kint nem igazán várt meglepetés ért, Zayn megint egy szál bokszerben, állt az ágyam mellett.
- Hope! - fordult meg, így a szemembe nézett! - Figyelj, én tegnap ittam. Nem akarok tőled semmit! - tisztázta le.
- Értem Zayn! - mosolyogtam és odamentem hozzá. Megöleltem, kicsit furcsán vette, de visszaölelt attól függetlenül.
- Mennyünk! Itt van Sam! - ezzel kihúzott a szobámból. Nem akartam nagyon lemenni, mi van ha nem fogok neki tetszeni? Vagy egyből megutál? fogalmam sincsen.
- Jó reggelt! - jött oda hozzám egyből Niall és adott a fejemre egy puszit. - Gyere Hope! Muszáj beszélnünk! - mondta hangosan, megragadta a kezem és behúzott a fürdőbe. Magunkra csapta az ajtót, és elém állt.

Harry Styles ~

Samantával éppen mára beszéltünk meg egy találkozót, tudom, hogy hülyén hangzik, de pont így jött. Most, hogy Hope is itt van nem tudom, hogy mit csináljak. Niall meg úgy állított be reggel, hogy járnak. Jézusom! Niall nem is ismeri, de már járnak? Egész 1 napja van csak itt Hope, de már pasizik? 
- Aranyos lány! - törte meg a nyugtató csendet, Sam. Mosolyogva ránéztem, majd vissza az ablakba. - Harry! - szólt rám megint. Teljesen visszafordultam úgy, hogy lássam őt.
- Szeretnél valamit kincsem? - rebegtettem a szempilláim. 
- Ezt hagyd abba! - röhögött aranyosan. - Ő az a Hope? - tudtam, hogy fel fogja hozni a témát. 
- Igen! - ezzel lezártam a beszélgetést. Egyszerűen én is hülye vagyok, akik fontosak nekem azoknak mindig beszámoltam a régi életemről. Persze Samantának is. Honnan tudhattam volna, hogy újra találkozni fogok vele? Senki nem gondolta, hogy ennyire hülye lesz és felszáll egy másik gépre. Most a síparadicsomban ülhetne apukájával és Graceel. De itt van, itt van ahol most nem kellene. Tiszta vörös lett a fejem már a gondolat menetemtől. 
- Harry! - szólt rám Sam. - Szeretlek! - ezzel megcsókolt..

Niall Horan ~

Tudom, hogy Harry vissza akarja szerezni majd Hopeot. de nem hagyhatom, hogy idegbajt kapjon. Ezért mondtam, hogy Hopeal járunk, hiszen akkor nem fogja háborgatni a "kapcsolatunkat". Egyszerűen nem tudnám végignézni, hogy Samanata is összetörik, igaz kedves lány, de tudom, hogy összetörne. Hope meg agybajt kapna. Így, most hivatalosan Hope a barátnőm, ha álbarátnő is.
- Te hülye vagy! Miért akarna engem Harry megkapni? Nem is ismer! - tette karba a kezeit.
- Nem mindegy? Majd idővel megtudod! - ezzel összekulcsoltam a kezünket, és kijöttünk a fürdőből.

Zayn Malik ~

- Valamiről lemaradtam? - kérdeztem meg mikor láttam, hogy Niall és Hope kézen fogva (!!) jönnek ki a fürdőből.
- Hope és Niall járnak! - adta a választ Samanta. Aki ekkor fel állt, és odament Hopehoz.
- Szia! Samanta Jessey vagyok! Harry barátnője! - nyújtotta a kezét.
- Szia! Hope Clark vagyok! Horan barátnője! - mondta Hope mosolyogva. De mégis komoly lett az arca mikor Sam elfordult tőle. Itt valami nagyon nincsen rendben.
- Niall! Beszélhetnék veled? - fogtam meg a fülét, és húztam ki a konyhából..

Tudom, hogy rövid lett!

De a következő nagyon hosszú lesz!

Remélem nem haragudtok! Komikat szeretnék és fel iratkozókat is!

#offline

●5.Rész●

Hey sweeties!

Úgy döntöttem, hogy az 5. részben kicsit visszamegyünk a múltba.

Mind ez álomként jelenik meg Hope életében, hiszen mind a ketten tudjuk

" Tudniuk kell az igazat"- Hope. 

Remélem tetszeni fog, következő rész

+2 feliratkozó, és 10 komment! + 200 oldal megtekintés! ( napi )

Hope Clark~

Jobb oldalamra fordulva néztem ki az ablakon. Néztem a holdat, mely teljes pompájában világított. Nem tudtam aludni, egy teljesen idegen házban vagyok. Hogy is tudnák? Egyfolytában forgolódtam, majd az órára pillantottam 02:34 szuper. Lassan fel ültem, majd a hajamat előre eresztettem. Jobbra - balra forgattam a fejem. " Hope! Aludnod kell " " Nem tudok " Folytattam magamban egy kisebb veszekedést. Kintről motoszkálást hallottam, kicsit megijedtem, de azért fel álltam és lassú léptekkel mentem kifele a szobából. Ajtónál meg álltam, majd a kilincsre tettem a kezem. Lassan lenyomtam a fémből készült tárgyat, és kitártam az ajtót. Konyhából jött a zaj. Lassú léptekkel tapogattam ki, hogy hol a lépcső, és a falak. Még lassabban kezdtem el lefele menni a korom sötét házban. Mikor a nappaliba értem, kisebb fényt láttam a konyha felől. Majd egy roppanást hallottam, rohanni kezdtem a fény felé, majd berohantam a konyhába.

- Aludni kéne! - fordult meg Zayn. Egy szál bokszerben, nem volt egy olyan "hű de csúnya" látvány. Gyorsan végigmértem, amin jót nevetett. - Miért nem alszol? - kente tovább a szendvicsét.

- Furcsa nekem ez a ház még! És te? - ültem le az egyik székre. Csak rázta a fejét és mosolygott.

- Niallel mindig horrort nézünk esténként. Most sem maradt ki, csak el kellett mennie mosdóba, de gondolom elkapta a csajszi! - röhögött.
- Ez nem szép dolog, halálra is rémülhet! - komolyodtam el. Abba hagyta a röhögést, és felhúzta a szemöldökét.
- Nem tudsz spontán lenni? Engedd már el magad! - oktatott ki.
- Igen is tudok spontán lenni! - tettem karba a kezem. Felhúzott szemöldökkel ült le egy székre, és kezdett el falatozni az ennivalójából.
- Mutasd meg!- kapta elő a telefonját, és elkezdett rajta nyomkodni valamit. Nem érdekelt nagyon, csak álltam és néztem ki a  fejemből. Majd megszólalt egy szám, ami történetesen a kedvencem. Kicsit elkezdtem a jobb lábammal csattogtatni a földet a ritmusra. Karjaimat magam mellé engedtem, és csettinteni kezdtem. Teljesen táncoltam már volna, de nem lehet. Hiszen mégis csak nem állhatok be táncolni egy olyan fiú előtt aki még csak nem is ismer.
- Lesz ma még valami? - nézett rám.
- Lesz! - ezzel a mozdulattal, elkezdtem tapsolni és rázni a csípőm. Egyszerűen behunytam a szemem, és úgy forgattam magam. Nem vagyok szégyenlős, de az igaz, hogy imádok táncolni. Hiszen táncos voltam még jó múltkor. Talán a baleset előtt. Ekkor elhalkult a zene, kipattantak a szemeim, mikor egy kezet éreztem a derekamon. Mögöttem volt, így a hasa a hátamhoz ért, összerezzentem.
- Gyönyörű vagy! - suttogta mély hangján, kicsit rekedt volt. verte a víz, kicsi izzadság cseppek landoltak a vállamon.
- Zayn! - mondta halkan, mikor teljesen megfordított. Ott állt előttem egy igazi isten pasi, akit ver a víz a táncomtól.
- Kérlek! - suttogta, majd az egyik ujját az ajkaimra rakta. Bal kezével közelebb húzott magához, így teljesen hozzáértem felső és alsó testéhez. Fekete haja összetapadt az izzadsága miatt, fehér pólója mintha le lett volna öntve egy pohár vízzel.
- Engedj el! - toltam el magamtól, mikor megmarkolta a fenekem.
- Nem utasíthatsz el! Engem senki nem szokott, felejthetetlen ajánlat bébi! - lépett közelebb. Hátrálni kezdtem, majd a falnak ütköztem. Kettő kezét a fejem mellé rakta úgy támaszkodott előttem.
- Én csak spontán akarok lenni! - suttogtam.
- Megtanítom, hogy kell! - értem az ajkai az enyémhez. De nem csókolt meg, lágyan dörzsölte alsó, majd felső ajkaimat. Alsót kicsit megharapta így azonnal bejutás kapott. Azonnal csatát vívtak a nyelveink, le sem tudott állni. Nem mondom, hogy nem kívántam őt, hiszen szexi volt. De mégsem éreztem iránta többet mint egy barát.
- Elég! - toltam el magamtól dühösen mikor a pólóm alatt kotorászott. - Azt gondolod, hogy minden lányt az ágyba vihetsz mert ilyen jól nézel ki? Jó séró, aranybarna szemek, kockahas! Hát nem kis apám, megszívtad! - ordítottam.
- Nekem soha nem mondanak nemet! - jött közelebb megint.
- Na figyeld csak! - hatásszünet - NEM! - egyre jobban kiabálni kezdtem, majd kijöttem a konyhából. Felrohantam az emeletre, majd magamra csaptam az ajtót, én is csak ekkora pancser lehetek. Azonnal kifogom magamnak a világ legperverzebb pasiját. Dörömböltek az ajtómon, ki sem akartam nyitni Zayn miatt. De meghallottam a túlsó oldalról a lágyan szóló hangot.
- Hé! Engedj már be! Niall vagyok! - fel álltam, és kinyitottam az ajtót. Bejött Niall, aki egy szál bokszerben is úgy nézett ki mint egy isten. Körülnézett, majd meglátott engem, hogy megint az ágyon ülök. - Mi a baj? - csak ráztam a fejem. - Nekem nem kell hazudnod! - ült le mellém.
- Én csak haza akarok menni!..

~ Harry Styles ~

Úgy forgolódtam az ágyban mint soha lehet, hogy van barátnőm és szeretem is, de akkor is az emlékek mindig megmaradnak. Hiszen soha nem voltam olyan boldog mint vele, egyszerűen csak szerettük egymást. Semmi nem állt közénk, addig a napig. Jobb oldalamra fordulva kinéztem az ablakon néztem a holdat, mely teljes pompájában ragyogott. Majd álomra csukódott a szemem..

~ Ültem a kocsiban mint egy szerencsétlen, mellettem a barátnőm úgy szorította a kezem mint még soha.
- Hope! Ez már fáj! - néztem a kezükre ami már dagadt a szorítástól.
- Sajnálom szerelmem! - nyomott az arcomra egy puszit.
- Mennyetek szobára! Na ez még tőlem is fura volt! - vágott hülye fejet az apukája. Billyvel egész jóban vagyok, de ez tényleg furcsa volt tőle. Hope csak 15 éves.
- Billy! - szólt rá Amanda Hope anyukája. Jóket nevettünk.
- Grace jól van? - kérdeztem Hopetól.
- A mamáék vigyáznak rá! - mosolygott. És újra az utat kezdte el figyelni, de én még mindig csak őt néztem. Gyönyörű ( festett ) szőke haját, szempilláit, a kék szemét. Lassan megfogtam az állát, és így fordítottam a fejét úgy, hogy engem nézzen. Lágyan csókot nyomtam az ajkaira. Miközben csókolóztunk kiabálást lehetett hallani.
- Billy! Ne!! - ekkor egy hatalmas csattanás. Amanda azonnal meghalt, Hope eszméletét vesztette. Egyfolytában fogtam a kezét, közben hívtam a mentősöket. ~

- Harry! Jól vagy? - zökkentett ki az álmomból Zayn. Felnéztem rá, majd felültem. Éreztem, hogy a szememből könnyek jönnek ki. Letöröltem azokat, majd újra haveromra néztem.
- Igen jól! - hazudtam.
- Engem nem tudsz át verni, és.
- Engem se! - jött be Niall is.
- Hope hol van? - néztem rájuk. Zayn lesütötte a szemét, míg Niall csak mosolygott.
- Alszik! - adta a könnyű választ.
- Zayn. Mi ez a komor tekintet? - néztünk rá mindketten Malik uraságra.
- Semmi! - ezzel fel állt, és kiment a szobából.
- Harry! Beszélnünk kell! - ült le mellém a haverom..

●4.Rész ●

Hello, most nem fogok hatalmas beszédet tartani. Köszönöm a komikat, egész hamar meglett a szám.
Ugyan így tovább, próbálok érthetően fogalmazni.  + Jövő hét csütörtökön lesz rész! Előbb nem!#offline

~ Nyaklánc ~

Hope Clark~

Ültem a bőröndömön mit sem gondolva, hogy kihez fogok menni. Egyszerűen egy szerencsétlen balfék vagyok aki még egy repülőt is eltéveszt. Szemembe omló hajamat kifésültem onnan majd, a fülem mögé tűrtem. Ahogy végignéztem a parkolón szomorúságot leltem. Mindenhol ölelkező párok, kicsi gyerekek akik anyukájuk kezét fogják. Kezem a térdeim közé eresztettem, majd összekulcsoltam a kettőt. Fejem is lehajtva volt már, mikor egy fekete kocsi gördült be elém, mikor felemeltem a fejem már szállt ki a kocsiból egy illető, göndör haját láttam meg először, majd a testét vettem szemügyre ahogy átjött a kocsi előtt. Napszemüvegje takarta a szemét, így nem tudtam nagyon vizsgálódni rajta, mikor felém tornyosult teljesen felemeltem a fejem, árnyékot bocsájtott rám, így eltakarta a napot. Mosolyra húzta a száját, majd a napszemüvegét egy kicsit előre tolta, így nézett a szemüveg fölött. Lábamtól, a fejem tetejéig végignézett rajtam. Nagy szuszogására lettem figyelmes, hatalmas levegőt vett majd szólásra nyitotta a száját.

- Hope Clark? - nézett rám úgy mint egy nyomozó. Megrémültem.

- Igen én vagyok! - csuklott el a hangom a mondat végén. Levette a szemüveget, megcsodálhattam smaragd zöld szemeit.

- Harry Styles! Apukád engem hívott! - nyújtotta a kezét. Elfogadtam azt, majd teljesen megnyugodtam. Hiszen pedofil is lehetett volna, akik értékes lányokat rabolnak el. Igaz ahhoz túl jól néz ki.. Gondolat menetemből Harry zökkentett  ki, hogy akarja betenni a bőröndjeimet a csomagtartóba. Fel álltam a helyemről, betette a bőröndöket a csomagtartóba, majd beült. Követtem példáját beültem én is. Az út egész gyorsan telt le, nem volt messze a hatalmas ház a repülőtérről.. Igazából, nem gondoltam volna, hogy Ő itt lakik. Igaz semmit nem tudok róla de akkor sem hittem, hogy egy tizenéves fiú egy hatalmas házban lakik egyedül. 
- Egyedül laksz itt? - néztem rá.
- Nem 2 fiúval még. - mondta mosolyogva.
- Csak azt ne mond, hogy buzi vagy! - kerekedett rá a szemem. Ugyan így tett, csak rám nézett.
- Kicsi szívem! Téged ez miért érdekel? Amúgy meg nem vagyok buzi, csak a legjobb haverjaim!
- Nem vagyok a kicsi szíved! - tettem karba a kezem, és nyomtam be a durcás fejet.
- De ameddig itt laksz addig az leszel! De majd találok más becenevet, mondjuk drágám? Vagy szereted ha nyuszinak szólítanak? - röhögött. Összeráncoltam a szemöldököm, hiszen ez nem volt olyan vicces mint, ahogy tűnt. De ő csak röhögött.
- Jól van buzikám! Ezt még visszakapod! - szálltam ki a kocsiból ami már a ház előtt állt. Hátramentem a csomagtartóhoz és kinyitottam, kivettem a kettő bőröndömet majd ráncigálni kezdtem, de túl nehéz volt. Szóval visszacsuktam a fogantyúját és ráültem.
- Kell segítség? - állt elém a gödörke.
- Nem megoldom! - tettem ismét karba a kezem. Láttam, hogy vállat von majd elkezd bemenni a házba. Mekkora egy buzi, segíteni nem segít, de azért becézget. Hogy meri egyáltalán? Még a húgom se becézgethet nem , hogy egy idegen fráter. Na jó igaz nem mondhatom már idegennek hiszen tudom a nevét, de mégis csak. Láttam, hogy bemegy a házba, majd becsapódik mögötte az ajtó. Elképzelhetem miket csinálnak ott ilyenkor, tuti egymás száját falják vagy valami. Igaz ez csak ilyen ösztön. Ha valakire berágok azt mindennek elképzelem. Ekkor újra nyitódott az ajtó, és kilépett rajta egy szöszi. Meglehetősen dögös volt, talán ő az egyik szexpartnere.  Lassan kijött a kapun, majd elém sétált. Csak a lábát figyeltem, semmi másra nem néztem. Majd a zsebébe dugta a kezét, úgy kicsit összegörnyedt.
- Hahó! - lengette előttem a kezét.
- Szia! - néztem fel az emberkére. Kék szemei voltak, amik meglehetősen csillogtak. Túl sokat mutató pólója, kicsit elvette az eszem. Izmait csodáltam.
- Niall Horan! - nyújtotta a kezét. Elfogattam és megráztam.
- Hope Clark! - mondtam én is már mosolyogva.
- Jessica! - mondta ki a középső nevem.  Hope Jessica Clark! - tette hozzá.
- Honnan tudod? - néztem rá.
- Apukád beszámolt Harrynek sok-sok mindent.- kacsintott majd felhúzott a bőröndömről, megfogta az egyiket, majd befele kezdte húzni. - Jössz már? - nézett vissza a lányra, aki megszeppenve állt és mellesleg én voltam. Bólintottam majd, megragadtam a kallantyút, elkezdtem a hatalmas házba befele menni.

Zayn Malik~

A hatalmas ablakon néztem lefele, hogy milyen is Hope. Láttam már képeken, de nem mindegy, hogy mikor 14 éves a lány vagy 18. Ahogy végignéztem rajta igényes lány, és csak mosolyog. Harry soha nem mesélt róla, csak néhány szót említett. Hihetetlen, hogy ezek után is tud mosolyogni. Hiszen elvesztette anyukáját, emlékezetét is. De legfőképp a barátját. Nem hiszem, hogy ez ha velem megtörténne ilyen jól tartanám magam, lehetetlen lenne. A szobámból néztem még mindig az udvart. Láttam, hogy Niall és Hope már beérkeztek a házba. Ajtócsapódádra lettem figyelmes, majd arra, hogy valaki fut felfele a lépcsőn. Én kijöttem a szobámból, és pont nekem jött egy hosszú hajú lány. Biztosan Ő volt Hope. Ahogy felnézett rám, kicsit kipirult majd elkezdte a földet csekkolni. 
- Zayn Malik! - mondtam ki a nevemet.
- Tessék? - nézett fel. Kék szemei élénken csillogtak, és összehúzta a lábát is. 
- A nevem Zayn Malik! - mondtam kerek mondatban.
- Hope Jessica Clark! - mondta ki az egész nevét, majd kezet ráztunk. - De ha megbocsájtasz akkor én..
- Utolsó ajtó balra a mosdó! - és már a szemem előtt sem volt.
Lementem a földszintre ahol Niall ügyességét már hallottam a konyhából. Harry éppen a tv-t porolta le. Én meg jókedvűen leültem a kanapéra.
- Mi ez a nagy takarítás? - néztem rá Harryre. Azonnal abbahagyta a munkáját és leült mellém.
- Tudod Zayn! 3 hete nem volt letakarítva ez a valami. És már az adást nem lehetett látni! - ekkor lépteket hallottam fentről.
- Zayn! Nem vezeted körbe a házba? - szólt ki Niall. Meghúztam a szám, majd fel álltam.
- De! - ezzel felrohantam az emeletre..

Harry Styles~

Nagyon sietett Zayn fel az emeletre. De nem érdekelt igazán, hiszen ami volt elmúlt. Nem lesz semmi ugyan olyan mint régen, ismétlem semmi. Egyszerűen már nem is tudnám visszacsinálni. Az a baleset miatt felejtett el engem, hiszen én voltam az a fiú akibe szerelmes volt. De nem akartam mindent újrakezdeni. Így eljöttem, eljöttem úgy, hogy teljesen a létezésemről nem tudott. Mindig csak sírtam, majd egy buliban találkoztam a fiúkkal, akik vissza zökkentettek az életbe. Teljesen megváltoztam, jó modorú fiúból lett egy olyan gyerek aki nőcsábász és bárkit az ágyba visz. De most egy olyan lehetőséget kaptam amit lehet nem fogok újra, hiszen újra fel tudnám benne idézni az emlékeket. Ha sikerülne örülnék, de Ő összetörne. Lelkileg és fizikailag is.
- Nem mutassuk meg neki a szobát együtt? - jött le Zayn az emeletről.
- Jó ötlet! - pattantam fel majd szóltam Niallenk is. Hárman robogtunk fel a kisasszonyhoz. 
Amikor már ő is nagyon izgult Zayn benyitott a szobába, ő azonnal bement és forgott bent.

- Most csak ennyivel tudunk szolgálni, ez az egyetlen női szoba ami nem foglalt! - adta Niall ki magából a feszültséget.
- Csodálatos! Köszönöm! - nyomott mindenki arcára egy puszit. - De hány női szoba van?
- Három! - vágtam zsebre a kezem.- Zayn kutyájának, és a barátnőmnek - szólaltam fel ismét.
- Szerintem mennyünk enni! - szagolt bele Zayn a levegőbe, mindenki bólogatott, és kimentek. De még mielőtt Hope kijött volna a szobából becsaptam előtte és jobban szemügyre vettem a nyakláncát.
- Ugye milyen szép? - nézett rám a csillogó szemeivel. Bólogattam.- Mikor a kórházban felkeltem már rajtam volt, soha nem veszem le! - fejezte be a mondandóját. Majdnem elsírtam magam, már a szemem is vörös volt. Hiszen én voltam aki ezt a nyakláncot neki adta, én adtam a nyakába még mikor együtt voltunk. Ez az én régi nyakláncom. Lehet ez a nyaklánc hozta ide, lehet hozzám repítette ez a kis papír repülő, hozta a sorssal..

●3.Rész●

Sziasztok édeskéim! Édes kincseim akik annyi örömet hoztok a világomba! Meg kell valljam egyszerűen annyira odáig vagyok már! Leülök a gép elé és senki nem tudja lekavarni az arcomról a mosolyt. Egyszerűen.. És amikor meglátom, hogy mennyi a feliratkozóm, és a kommentek is növekszenek egyszerűen.. "ááááááááá" Egész hétvégén est csináltam. Imádlak titeket! Mielőtt elkezdenétek olvasni a 3. Rész mivel megvan a 17 követőm így 12 komi után hozok részt!  Nem akarok rosszat, csak szeretném Jobban látni, hogy az olvasóimat érdekli-e a sztori. ( Ha meglesz 12 akkor lehet hamarabb hozok részt  mint szerda)
Na de Jó olvasást.

~Telefonhívások~

 ~ Zayn Malik ~

- Zayn! Nem bírom tovább csinálni! - hallottam a mellettem ülő Niall hangját aki a takaróba bújt. Horror filmet nézni elkezdeni éjszaka csak úgy nem a legjobb dolog. Harry meg már békésen szunyókál fent, miért is ne? Én meg maradjak itt egy beszarival aki még mindig fogdossa a karom.

- Niall! Elengednéd a karom? - néztem rá szúrós tekintettel. Kipattantak a szemei, majd azonnal elengedett. Most a takaróhoz bújt hozzá. Mi lenne velem nélküle, nem lenne kin röhögni. Nagyokat nyújtózkodtam majd fel álltam. - Jó éjt haver! - mondtam, és kezdtem volna felfele menni.

- Ugye nem akarsz itt hagyni? - pattant fel és jött mellém.

- Niall! Mondtam már, hogy van mogyorókrém? - mosolyodtam és és tettem úgy mintha elkezdenék futni a konyha felé. Persze bevette így be sprintelt a konyhába én meg fel az emeletre. Bezárkóztam a szobámba, ahol már aludt Ő. Édes kicsi szerelmem.

- Karina! - adtam a nevet és azonnal fel emelte a fejét, kicsi húsgombóc. Rávettettem magam az ágyon, majd elkezdett harapdálni. Mindig így szoktunk játszani.

- Zayn! Hagy már azt a kutyát és aludj! - üvöltött át Harry a szembe lévő szobából. Levettem a kutyust az ágyról és a helyére fektettem. Levettem izmos testemről a pólót, és a nadrágot is. Oda mentem a tükör elé és végignéztem magamon. Zöld bokszeremnél meg állt a tekintetem. Niall aláírása virított rajta, tönkre tette a kedvenc bokszerem! Megfogtam a fejem majd elkezdtem gondolkodni." Mi lenne ha összefirkálnám az egyik cipőjét? " - ez gonoszul "hangzott". Vállat megvonva besétáltam a fürdőbe. Lekaptam magamról az utolsó ruhadarabot, majd meg engedtem már a kabinban a jó meleg vizet. Éreztem, hogy a hajszálaim között csurog le a víz. Elképesztő érzés. Hajamról a hasamra, majd onnan le. Megfogtam a tusfürdőm jó alaposan bekentem magam. Láttam, hogy az ajtó nyitódik majd beszalad rajta az én kicsi kutyusom. Szó szerint kinyitotta a zuhanykabin ajtaját, és bemászott. Össze vissza rázta a bundáját mikor ráment a víz.

- Karina! Nem leskelődhetsz! - szóltam rá nevetve. Persze ekkor leült és a lábaim előtt nézett fel rám. Ez a kutya szórakozik velem. Elkezdett össze vissza ugrálni, én meg annyira nevettem, hogy le ereszkedtem így az ölembe tudott jönni. Játszottunk egy kicsit. Majd fel álltam és kiléptem a kabinból. Egy törölközőt csavartam magam köré, majd kisétáltam onnan is. Ágyamban meglepő személy fogadott.

~ Niall Horan ~

- Meglepetés! - mutogattam össze vissza majd bebújtam Zayn takarója alá. Kicsit félek a film után, hiszen mégis az Átok háromról van szó.

- Niall! Ennyire befostál? - éreztem, hogy mellém fekszik majd bebúj a takaró alá. Én kibújtam ekkor megláttam, hogy egy szál semmiben fekszik mellettem. 

- Nem! - tettem össze a kezem, majd éreztem, hogy a takaró meg emelkedik majd összehúzódik. - Jézusom! - pattantam a nyakába.

- Csak felvettem a bokszerem! Mégsem fogok melletted egy szál semmibe aludni! - nevette el magát. Duzzogva, de álomra hajtottam a fejem..

**Reggel**

Olyan szinten éhes voltam, hogy még fent sem voltam de a konyhában már ügyeskedtem a reggelivel Harryvel együtt. Palacsintát akartunk előszőr csinálni, de nem volt itthon tojás így maradtunk  a gabonapehelynél. Zayn mivel modell ügynökségnél dolgok így már kora reggel nincsen itthon. Nem Zayn a modell, ő a fotós. De meg kell hagyni akadnak rá a csajok, még én is..

- Niall! - szólt rám Harry amikor össze öntöttem a ketchupot és a  tejfölt véletlenül.

- Bocsi, bocsi! - adtam a választ és akartam menni a másik adag tejfölért. - Ebbe biztos tejföl kell? - néztem rá hülyén.

- Niall! - szólt rám megint. Én meg engedelmesen a kezébe nyomtam az adag löttyöt.

~ Harry Styles ~

- Harry! Csörög a telefonod! - szólt rám Niall. Azonnal a zsebemhez kaptam amiben csörgött a készülék. Kicsit megtöröltem a kezem, majd kivettem a telefonom a zsebemből. Felvettem.

- Halló?

- Szia Harry! Emlékszel még rám? - csengett az ismerős hang.

- Billy! Te vagy az? Jézusom, de régen beszéltünk! - mosolyogva ültem le a kanapéra.

- Na arról lenne szó, hogy a lányomat rossz gépre tették fel, így nem a sí paradicsomban kötött ki hanem Londonban! - mondta ki. Kikerekedett a szemem, majd Niallre pillantottam. Aki azonnal odasuhant hozzám.

- Billy! Kinyögnéd már? - szóltam bele idegesen. Állam megfeszült.

- Arról lenne szó, hogy nem lakhatna nálatok 1 hónapig? Amúgy sem akarna ide jönni most! - adta a választ. Kifújtam a bent tartott levegőt, majd újra beszélni kezdtem.

- Nem biztos, hogy jó ötlet! Hiszen.. Na tudod, hogy mi volt akkor!

- Tudom Harry! De kérlek! Úgy sem emlékszik semmire, most újrakezdhetnéd!

- Rendben! De most le kell tennem! Megyünk a repülőtérre! - ezzel letettem. Közben már Zayn is megjött az ügynökségtől, így 4 szempár figyelt a kanapéról ülve.

- Mi van Hazza? - nézett rám Zayn.

- Hope Clark idejön! - adtam lesütött szemmel a választ. Niall felpattant a helyéről és elkezdett össze vissza keringeni a szobában.

- Mármint az a Hope? - nézett rám a szöszi. Lassan bólintottam egyet, majd az arcomat a kezembe temettem.. [...]

Mivel tudom, hogy az elején alig ha elolvasták azt a jó hosszú szöveget megint meg említeném, hogy 10 komment után jön az új rész. Ami lehet, hogy még szerda előtt meg is lesz. Ha nem lesz meg akkor csak jövő hét szerdán lesz. Köszönöm az olvasást. Ja aki be akar lépni a facebook csoportunkba az [ITT]  Megteheti! Az olvasóimnak van készítve! #offline.