19.Rész I see it all

Nos ide is elérkeztünk az első évad utolsó előtti fejezete!

Mit is szerettem volna.. Ja igen! Szeretném ha majd az utolsó fejezethez minden olvasóm leírná a véleményét jó hosszan. Mivel szerdán felkerül a 20. és.. vagy 1 vagy 2 hét "szabim" lesz. 

De ide is le lehet ám írni a véleményeket! xoxo ( egyszer meglesz a 20 komment? *cuki szemek* )

I see it all

Zayn malik

Ennyire Harry még soha nem volt meggyötört. Egész nap a szobájában kuksol, vagy a parton. Nem beszél, nem eszik és senkihez nem szól igazán hozzá. Telefonját nem veszi fel. Anne már azt hiszi, hogy meghibbant. Igaz, ha nem tudnám miről van szó én is már diliházba küldtem volna. Mikor haza jöttünk a partról azonnal felvonult a szobájába, és még az ajtót is kulcsra zárta... Ennyire mér nem láttam Őt letörve, talán még ennyit sírni se láttam Harold Edward Stylest. Furcsa az emberen mennyit változtathat egy lány sorsa..
- Zayn.. Grace hívott, látni akar minket! - jött be a szobámba Niall. Fekete hajamba beletúrva engedtem ki a levegőt. Ölemből kitettem a laptopom, fel álltam az ágyról. Berohantam a fürdőbe, hogy bezselézzem a hajam ami sikerült is. Telefonomat zsebre vágva indultam ki a szobából. Lekocogtam a lépcsőn, aminek az alján Niall vette fel a cipőjét. Magamra kaptam a fehér converse csukám, majd ki egyenesedve kiabáltam Harrynek.
- Hazza! Hamarosan jövünk, ha lehet ne csinálj semmi baromságot! - ezzel már kint is voltunk az ajtón. Niall már a kormány mögött ült mikor becsapódott magam után az ajtó. Lassan rátette a kezét a kulcsra, elfordította azt és tolatni kezdett..
Az út egész gyorsan telt, mivel én a telefonommal voltam lefoglalva, Niall meg az útra figyelt. Nagyjából 15 perc alatt érkeztünk meg a helyszínre. A nagy fehér épülettől mindig kirázott a hideg. Niall megvárta míg átmegyek az ő felére és egymás mellett indultunk be a kórházba. Megmondtuk, hogy hova jöttünk így hamar be is engedtek minket. Lifttel vettük célba a 3. emeletet. Beérve a kisebb kabinba, máris megcsapott egy lágy dallamos zene. Niall már az övén pattogtatta az ujjait, hogy mikor lesz végre ennek a rémségnek vége. Amint meg állt a lift kirohant, és elkezdte keresgélni a megfelelő kórtermet..

Külső szemlélő 

Hope már mosolyogva feküdt az ágyon mikor meglátta barátnőjét bejönni a terembe. Grace naponta jár Hopehoz, mindig hoz neki valamit, hogy életvidám kedve legyen. Mind össze négy napja fekszik bent a barna hajú lány a teremben, de már mintha a lelke meghalt volna. Lehet, hogy mosolyog, de semmi jele nincsen annak, hogy egyben van még belül. Az ajtó nyitódott, így kettő fiú jelent meg a teremben. Egyiknek fekete felzselézett haja volt, míg a másiknak összekócolt szőke.
- Istenem, Hope! Nagyon szép lettél! - ment hozzá oda azonnal Niall a szőke hajú és adott egy puszit a homlokára. Zayn az arcára nyomott kettőt, majd leültek az ágy melletti lévő padra.
- Milyen sokat segít az emberen egy kiadós fürdő nem? - kuncogott a lány, mire mindenki mosolyra húzta a száját.. - Vele mi van? - tért rá Harry témára. Próbálja néha úgy felhozni ezt az egészet mintha nem érdekelné, pedig érdekli. Zayn fel állt, és elkezdett járkálni az ágy körül. Ökölbe szorította lágyan a kezét így a szája elé emelte. Gondolkozott, hogy mit is mondjon.
- Nem jön ki a szobából! Kuksol bent egész nap, vagy a négy fal között vagy a parton! - vette át a szót Niall. Gracenek megcsörrent a telefonja így kiment a fehér szobából. Kettő fiú és Hope maradtak bent.
- Hope! Ilyennek még soha nem láttam! Sápadt az arca, nem eszik semmit, és mint aki már nem élne. Nagyon furcsa, néha felrohan a padlásra leül az ablak elé és elkezd i előre-hátra hintázni! Félelmetes! Mint aki agyi fogyatékos! - mesélte Zayn tovább. Ha nem lett volna komoly a helyzet mindenki röhögött volna, de nem. Hope szótlanul bámult maga elé, megszólalni nem tudott..
- Szeret téged! - fogta meg a lány vállát Niall, azonnal odanézett Hope és elmosolyodott. Őszinte ember barátja, de nem tudott neki hinni. Hiszen ha szeretné nem hagyta volna itt. Nem hagyta volna, hogy az élete idáig dőljön össze.
- Niall.. Harry nem.. - elcsuklott a hangja. Azonnal az ablakhoz vezette a tekintetét ahol a göndör fürtös hajú fiú állt. Keze az ablakon volt, így próbált valamit eljuttatni fejbe a lánynak. Senki nem szólalt meg, Hope arca elképedt mikor látta, hogy a fiú arca teljesen fehér, szemeiből eltűnt a ragyogás. Lehet, hogy mosolyognia kellett volna Styles láttán, de nem tette. Arca komor lett, csak bámult kifele az üvegen át..
- Be szeretne jönni veled beszélni! - ment Hope elé Zayn. A lány fel emelte a fejét, így a fiú szemébe nézett. Aprót bólintott, mire mindenki fel állt, és kiment az ajtón. Hope csukott szemmel várta, míg a fiú beérjen a terembe. Akkor nyitotta ki a szemét, mikor ajtócsapódásra lett figyelmes. Styles bent volt a teremben..

Niall Horan 

Ültünk a folyosón és vártunk arra, hogy vagy kijöjjön a göndör hajú fiú, vagy mi mennyünk be. Grace felhívta Harryt, hogy jöjjön be, mivel ezt muszáj lezárniuk. Kénytelenek úgy ahogy lezárni a dolgokat. Senkinek sem jó, ha valakivel rosszban van, főleg nekik. Zayn mellettem nézte előrehajolva a földet. Gracenek el kellett mennie, mivel Hope apukája és a kisebbig Grace költöznek Los Angelesből. Nincsen választásuk mivel már vettek házat, és csak ma lehet beköltözni. Hope is menni fog, bele sem gondoltam, hogy a kettő hely. Ez esetben New York és Los Angeles mennyire vannak messze egymástól. Harry ide akar költözni, csak valahogy értelme nem lenne az egésznek.
- Szerinted sikerül megbeszélniük? - kérte a véleményem ki Zayn.
- Hát.. Mivel még nem hallok kiabálást, így szerintem még minden rendben van! - adtam a választ ásítva. Órámra néztem ami már az este hetet ütötte. Király, ha nem jönnek ki 10 percen belül akkor már zaklatásnak fog minősülni a látogatás, mivel hétkor takarodó.. Ekkor nyílt az ajtó, kilépett rajta a göndör fiú. Feje le volt hajtva, szipogott. Felemelte a fejét, láttam, hogy a szeme ki van sírva. Egyik ujjával törölte le az éppen kifolyó könnycseppet. Semmit nem lehetett levonni az arcából, hiszen sírt. Igaz nem mosolygott, csak a szeme. Igen! Ő volt az a fiú aki komolyan tudott a szemével mosolyogni. Én és Zayn is mindig próbálgatjuk, de sehogy nem jön össze.. Fel álltunk a helyünkről, és elindultunk a hosszú fehér folyosón..

Harry Styles 

Utáltam a gondolatot is, az a röpke 30 perc amit bent töltöttem vele éppen elég is volt. Rossz volt rá úgy nézni, hogy nem a szerelmem. Hogy nem jár velem, és nem szólíthatom annak aminek soha nem szólítottam. Kicsim. Valahogy mindent elmondott akkor ami emléke volt rólunk. De volt amit még mindig nem tud, kérdőre volt, hogy miért nem mondtam el neki. Akkor nem válaszoltam. A kocsi hátsó ülésében ülve gondolkoztam, kifele nézve az ablakon. Elkezdett zuhogni az eső, így már az esőcseppeket kémlelgettem az üvegen át. Mutató ujjammal rajzolgattam a párára. Kicsit mosolyogva, de vissza fordultam rendes irányba. Ekkor láttam, hogy pont a part előtt megyünk el.
- Álljunk meg! - kiabáltam ekkor az éppen vezető Niall egy hatalmasat fékezett. Kikötöttem magam, és kiugrottam a kocsiból.
- Te meg hova mész? - szólt ki Zayn, mikor futottam már volna. Visszanéztem, így tolatva futottam még mindig.
- Itt lesz! Érzem! El fog jönni! - ordítottam mosolyogva, mire a fekete hajú barátom mosolyra húzta a száját. Felhúzta az ablakot, így a Range Rover elindult..

Hope Clark 

Értettem! Már értem, hogy miért nem mondta el! Hogy mitől akart megvédeni! Ettől! Bármennyire is haragszok rá, hálás vagyok neki. Hiszen Harry megtanított élni, megtanított kezelni a fájdalmakat, megtanított szeretni. Én megtanítottam őt, mind össze 15 évesen, hogy az élet szép, csak ki kell nyitni a szemünket. Még most is így vagyok vele. Hatalmas levegőt véve néztem az órára. este 8. Most vagy soha! Hope! Meg kell tenned! - gondoltam magamban. Sóhajtva kihúztam magamból is infúziót, és szedtem le magam a műszerekről. Kikeltem az ágyból, és a táskához mentem. Kikaptam egy egyszerű öltözéket, és magamra kaptam azt. Cipőmbe belebújva, már az ajtónál álltam és vártam, hogy elhalkuljon a folyosó. Mikor ez megtörtént lenyomtam a kilincset, és halkan kezdtem el elindulni a kijárat fele.. Az üzenetben azt írta, hogy ott fog várni ahol a mi kis történetünk elkezdődött. Így a legközelebbi partra kell mennem, meglátjuk, hogy igazat mondott-e..